Századok – 2015

2015 / 4. szám - FIGYELŐ - Kovács László: Kísérletek a kárpát-medencei 10-11. századi magyar sír-, szórvány- és kincsleletek teljességre törekvő kiadására: leletkataszter, korpusz

között. Nagyobb terepmunkát végzett M. Nepper I. Hajdúszoboszló-Árkoshalmon (9) is, ahol 249 sírig feltárta azt a 10-11. századi falusi temetőrészletet, amely egy Árpád-kori téglaégető beásása után maradt meg. Eredetileg a püspökladányihoz hasonlíthatott, s ugyancsak I. István és I. László között uralkodó magyar királyok denárai keltezték.98 Hasonló lehetett a megsemmisített körösszegapáti falusi temető is (11), 38 sírjának adatait és leleteit Monok Sándor tanár mentette meg.99 Későn érkezett az 1991. évi leletmentés a Sárrétudvari-Poroshalomra (16), ahol egy 10. századi szállási temető megmentett 17 temetkezése között a megye két legjelentősebb férfisírja (1-2.) látott napvilágot. Mindkettő aranyozott ezüstveretes övvel eltemetett lovas íjász volt, az utóbbi archaikus öweretei mellett még — a férfisírokban ritka — aranyozott ezüst és ezüst igen nagyszámú és változatosságú verettel ékített lószerszámot is kapott. Egy nő (9.) lábán a színes, rövid szárú bőrcsizma nyomait lehetett megfigyelni.100 További kilenc kisebb, egy és 42 közötti sírmennyiségeket eredményező temetőrészletnek (1, 3-6, 15), valamint három szórványleletnek (8, 10, 12) a hasonló felületes bemutatására sincsen mód, egy szórványlelettel azonban kivételt kellett tennem: Bárándon őrzik azt az 1998-ban egy házbontás közben lelt aranyozott ezüst, vörösréz hátlapú, kiváló állapotban megmaradt tarsolylemezt egy kengyel kíséretében (17), amelyet a tulajdonosuk csak közlésre engedett át, s a család egyik szépnagyapja (1818/20 - 1873) az 1850-es éveket követően a Tisza-szabályozás idején juthatott hozzá (17).101

M. Nepper Ibolya minden lelőhelyéről szabatos leírást adott és kiegészítette a temetkezési szokások, hitvilág és a mellékletek alapos bemutatásával. Mivel azonban a lelőhelyek mozaikszerű elhelyezkedése alapján a nem vázolhatta fel a megye 10-11. századi településtörténetét, értelemszerűen megelégedett a települések nevére és legkorábbi okleveles említésére vonatkozó adatok, bizonyára Módy György közreműködésével öszeállított ismertetésével.

A kötetet Lóki Józsefnek a megye felszínének kialakulását és mai képét bemutató fejezete nyitja meg, és Hüse Lajos-Szathmáry László demográfiai tanulmánya,102

1012 KOVÁCS LÁSZLÓ

98 A köznépi jellegű leletanyagból megemlítendő a férfiak mellől egy gyújtónyílhegy (121. sír), aranyozott bronz és bronzberakásos kengyelpár (74., 145.), sárgafém berakásos csikózabla (122.), pontkördíszes csont sótartó (244.), két szalu/vájószekerce (112., 220.), valamint VII. Kónsztantinosz & II. Romanosz bizánci társcsászárok (945-959) aranysolidusának Krisztus, illetőleg a társcsászárok fejét megőrző apró körülvágata (109.), egy nő lovast ábrázoló bronzcsüngője (151.), végezetül egy gyermek játékkocka szerepű 14 juh és 4 sertés asztragaloszcsontja (204.), vö. M. Nepper Ibolya 2002, 107.

99 Vö. M. Nepper Ibolya 2002, 122-127.

100 M. Nepper Ibolya 2002, 394-404.

101 A szépnagyapa „a falubeli társaival együtt jól fizető kubikusmunkára szerződött az 1850 után meginduló Tisza-szabályozási munkákra. Ezek Tiszadob-Tiszadada [Szabolcs-Szatmár-Bereg m.] térségében kezdődtek, s itt bukkanhattak rá arra a gazdag honfoglalás kori sírra, amelynek mellékletanyagát egymás között szétosztották, s neki nyilvánvalóan ennyi jutott”. A tulajdonos elmondta, „hogy a bárándi házuk elbontásakor a mennyezet padlás felőli oldalába sárral letapasztva bukkantak rá a házukat bontó munkások a két tárgyra... a szépnagypapa gyakran emlegetett egy nagy kincset, amit ő biztos helyre eldugott. Rajta kívül ezt egyetlen leszármazottja sem láthatta, azaz a tárgy mibenlétéről a család egyik nemzedékének sem volt konkrét ismerete.”: M. Nepper Ibolya 2002, 405-406.

102 Távolra mutató megállapításuk szerint, kraniológiai, azaz a koponya alaktani és méretbeli változatosságaival foglalkozó „vizsgálatainkban az Eszak-Tiszántúl népességfejlődésére nézve két