Századok – 2015
2015 / 4. szám - FIGYELŐ - Kovács László: Kísérletek a kárpát-medencei 10-11. századi magyar sír-, szórvány- és kincsleletek teljességre törekvő kiadására: leletkataszter, korpusz
1004 KOVÁCS LÁSZLÓ tői kezdődött meg a lakosság betelepedése. Ezt az ismertetést író Fodor István és Mesterházy Károly az akkori zártabb erdővidék települési és földművelési nehézségeivel, másrészt a szinte kizárólag csak részben feltárt, következtetések levonására alkalmatlan lelőhelyekkel magyarázta, Bóna István pedig a megye legkorábbi helynévanyagának figyelembevételét hiányolta.73 Mindenesetre a kötetnek a korpusz előírásaival, illetőleg a (máig) egyedülálló nagyságú majsi temetővel, valamint a többi, elemzésre kevéssé alkalmas lelőhellyel, végezetül pedig Kiss településtörténeti megállapításaival vitatkozó ismertetői abban egyetértettek, hogy összességében maradandó értékű mű született.74 * Megkeresésemre a korpusszal kapcsolatos további lépéseket Fodor István szíves levelében a következőkben foglalta össze: „Ismered, le is közlöd Fülep Ferenc levelét, amelyben Mesterházy Karcsit bízza meg 1977-ben a corpus munkálatainak irányításával. Ennek előzménye az az ismert tény volt, hogy amikor Dienes Pista 1974 közepén visszajött Nyíregyházáról, a corpus munkálataihoz nem kezdett újból hozzá, amit az oda való távozásakor végleg abbahagyott. Erősen depressziós lett, a múzeumba egyáltalán nem járt be, csak akkor, amikor szüksége volt rá, hogy állandó betegsége miatt ne küldjék el rokkantnyugdíjba. Bóna Pistának tehát egyáltalán nem volt igaza — amint az 54. jegyzetben írod — hogy a corpus csődjét Dienes túlzott maximalizmusa okozta. Nem az okozta, hanem Pista betegsége... Fülep szerepe az volt a corpusban, hogy arra akkor nem az MTA adta a pénzt, hanem a Nemzeti Múzeum. Fülep 1977-es megbízása után Karcsival elmentünk Dienes Pistához és igen barátian megbeszéltük az új helyzetet. A helyzet pedig az volt, hogy irányítani ezt a munkát senki sem akarta. Sem Pista, sem mi. Akkor még mindhárman biztosak voltunk abban, hogy a reprezentatív szabolcsi kötet — Pista és Németh Péter munkájaként — hamarosan el fog készülni, csak nem egy, hanem két kötetben. Mi Karcsival csak részfeladatokat vállaltunk, Karcsi főként Hajdú-Bihart, magam pedig Szolnokot. Bács-Kiskunban Horváth Elvira akkoriban igen aktívan dolgozott az anyag rajzoltatásán. Sajnos, a dolgok későbben nem így történtek. Pista nem tért vissza többé a corpushoz, áttért — az egyébként igen eredményes — vallástörténeti tanulmányaira. Mi Karcsival a Szolnok és Békés megyei anyagot rajzoltattuk és készítettük elő. Magam elvégeztem az összes Szolnok megyei lelőhely terepbejárását (Tiszajenő kivételével), megír-73 Fodor István 1985, 246-247 (59. jegyzet); Mesterházy Károly 1984, 288 (59. jegyzet); István Bóna 1984, 294 (68. jegyzet). Kiss Attila válaszcikkben reagált Bóna István könyvismertetésére, és fenntartotta a maga álláspontját: Attila Kiss: Über einige chronologischen, siedlungsgeschichtlichen und geschichtlichen Fragen des 10.-11. Jhs. Erwiderung auf die „Bemerkungen...” von I. Bóna. Alba Regia 24 (1990) 197-209. 74 István Bóna 1984, 283 (68. jegyzet); László Kovács 1984, 281 (68. jegyzet); Fodor István 1985, 247-248 (59. jegyzet); Mesterházy mindannyiuk nevében írhatta le, hogy „...nehezen született meg a honfoglalás kori corpus első kötete, s csak hálásak lehetünk a szerzőnek, hogy ez úttörő munkára vállalkozott. Hibáit is annak reményében emeltük ki, hogy a következő kötetek számára tanulságul szolgáljanak.”: Mesterházy Károly 1984, 288 (59. jegyzet).
