Századok – 2015
2015 / 4. szám - FIGYELŐ - Kovács László: Kísérletek a kárpát-medencei 10-11. századi magyar sír-, szórvány- és kincsleletek teljességre törekvő kiadására: leletkataszter, korpusz
LELETKATASZTER, KORPUSZ 999 első kötethez 122 lelőhelyet sorolt, amelyek közül 42 feldolgozása a rajzoltatással és a szövegírással már előrehaladt, 23-é megindult, vagyis csupán 57-é nem kezdődött meg. A második kötetbe 53 lelőhelyet listázott, de a munkatársai a fenti három kategória szerint egyelőre csak 25, 10 és 18 leletegyüttessel foglalkoztak, míg a harmadik kötettel Kiss önállóan tevékenykedett. Az adatgyűjtés mellett további látványos eredményt hozott az, hogy az első kötethez 93 tábla, 38 rajz és 21 ábra, 10-12 temetőtérkép, a másodikhoz 64 tábla, a harmadikhoz pedig 16 tábla készült el, elsősorban Dienes édesapjának, a „régészeti grafika mesterének”, Dienes 0[regj. Istvánnak (Nyíregyháza, 1906-Nyíregyháza, 1986) a tollából.51 A következő évben, 1971 márciusában tartott „Corpus-értekezleten” újabb előrelépés történt: Dienes és Németh elhatározta a már előzőleg összegyűjtött régi szakirodalom birtokában az első kötetbe szánt Szabolcs megyei lelőhelyek helyszínelését és 1:25 000-es térképre rögzítését. Május 24- június 5., valamint október 4-23. között olyan minőségű terepbejárást és azonosítást végeztek, amilyenre sem előtte, sem utána nem volt példa. A terepbejárási napló azonban csak Dienes halála után, Németh jegyzeteivel jelent meg,52 az első rész 48 településnek mintegy 94, a második rész 29 településnek nagyjából 49 lelőhelyére vonatkozó megfigyelésük anyagát rögzítette.53 Számomra dokumentált módon ezekkel az adatokkal érte el a csúcsot az első kötet anyaggyűjtése.54 1972 nyarán ugyanis Dienes megpályázta a Csallány Dezső (Szentes, 1903 - Nyíregyháza, 1977) nyugdíjazásával megüresedő Szabolcs-Szatmár Megyei Múzeumok igazgatóságát, amit el is nyert és 1973. január 1-vel el is foglalt.55 Jóllehet tehát közelebb került az első kötet területéhez, bizonyára az adminisztratív feladatai gátolták meg a korpuszbeli további tevékenykedését. A tisztség akkora terhet jelentett számára, hogy 1974. június 1-jével „valósággal visszamenekült” att.” 4. „...munkatársainkra egyéb kötelezettségek is hárultak. A társszerzők aspiránsok, vizsgáikra is készültek, kutatásaikkal is foglalkoztak, jelentős ásatásokat vezettek. Magam 1969-ben részben a szuperrevízióval [amelyet magam irányítottam az MNM Adattárából a Középkori Osztályon - K. L.], részben disszertációm előkészítésével voltam lekötve, az 1970-es esztendőben 4 hónapos intenzív nyelvtanfolyamon vettem részt, utána ásattam stb.”: Dienes István 1970, 19-20 (41. jegyzet). 51 Fodor István: Dr. Dienes István (1929-1995). Folia Archaeologica 45 (1996) 10; Bóna István 1996, 280 (31. jegyzet). 52 A naplót esténként azonnal megírták. A májusi adagot még Dienes gépeltette le, az októberi részt egy hiányos kéziratból, amelyből a kenézlői temetőkre vonatkozó rész elveszett, Németh állította össze: Dienes István: A Szabolcs megyei honfoglalás és kora Árpád-kori temetők terepbejárási naplója. Jegyzetekkel ellátta Németh Péter. Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle 31 (1996) 287: * jegyzet. 53 Uo. 287-330, 331-370 (helynévmutatóval: 371-372). 54 Mindezt Bóna István a következőképpen kommentálta: Dienes István a „Beregtől Biharig tervezett »saját« I. kötete területén az összes lelőhelyet be kívánta járni (Szabolcsot be is járták 1971-ben Németh Péterrel, és 112 lelőhelyet sikerült nagy léptékű talajtani térképen rögzíteniük), s bár sikerült 150 táblányi leletet lerajzoltatni, éppen a maximalizmuson akadt el a múzeumi munka. Ugyanígy járt a délről szomszédos Hajdú-Bihar megyével, amelytől ugyancsak minden részletre kiterjedő gyűjtőmunkát követelt. Csakhogy éppen ez a két megye messze a leggazdagabb honfoglalás kori leletekben, s bármennyire is szeretett volna Dienes István a legszebb, legjobban ásott leletekkel eldicsekedni a világ előtt, éppen az »elegáns« magyar leletek százai miatt maradtak le.”: Bóna István 1996, 281 (31. jegyzet). 55 Említést érdemel, hogy Csallány nem látta szívesen, sőt gátolta is Dienes szabolcsi terepmunkáját, vö. Bóna István 1996, 275 (31. jegyzet).
