Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Mitrovits Miklós: Együtt vagy külön utakon a szocializmushoz? I/91
94 MITROVITS MIKLÓS Pravda vezércikke „A jelenlegi nemzetközi helyzetről” (1953.05.24.), amely leszögezte, hogy „bármennyire is különbözzenek egymástól az egyes államok társadalmi rendszerei, számos olyan létfontosságú mozzanat van, amelyekben ezen államok népeinek érdekei megegyeznek. E létfontosságú mozzanatok közé tartozik mindenekelőtt a béke, a népek kereskedelmi-gazdasági és kulturális együttműködésének fejlesztése.” A koreai-háború befejezésével (1953. 06. 27.) pedig megszűnt a háborús pszichózis, amely lehetővé tette a hadiipari, azaz a nehézipari beruházások visszafogását, valamint a beruházások átcsoportosítását. Ez utóbbiakra szükség is volt, mert a kelet-berlini felkelés (1953. 06. 17), illetve a plzeni munkásmegmozdulások (1953. 05. 30-06. 03.) rámutattak a lakosság életszínvonal problémáira is. Az egyes országokban kialakuló desztalinizációs folyamatok arculatát jelentős mértékben megszabták az adott ország belső tényezői is. Alapvetően meghatározó volt az adott államban kialakult sztálinizmus jellege és mélysége, sőt annak kialakulása is. A „szocializmushoz vezető utak” ugyanis nem Sztálin halálát követően, hanem jóval korábban, éppen a szovjet minta átvétele, a Kominform megalapítása7 előtt kerültek napirendre. Az 1947 előtti utak rehabilitációja tehát éppen olyan fontos volt, mint az 1947 után folytatott politika eredményeinek — legalábbis részbeni — megvédése. Ugyanakkor annak is jelentős szerepe volt a desztalinizációs folyamatokban, hogy ki képviselte a „nemzeti út” koncepcióját és e személyeknek milyen volt a viszonyuk a sztálinizmushoz. A struktúrák mögött ugyanis mindig emberek állnak, a struktúrákat emberek módosítják. Csehszlovákiában a Element Gottwald és Rudolf Slánsky vezette Csehszlovákia Kommunista Pártja (CSKP) lényegében sikeresen megvalósította a „csehszlovák út” koncepcióját.8 Az 1948. februári fordulat (kommunista hatalomátvétel) az 1945 és 1948 között egzisztáló „korlátozott demokrácia” keretei között zajlott le. A „csehszlovák út” lényege, hogy a CSKP egy megnyert választás (1946) után az ún. „demokratikus erők” széthúzását és gyengeségét, valamint politikai hibáikat kihasználva a létező politikai mechanizmusok alapján került hatalomra. Szintén csehszlovák sajátosság, hogy mindez önállóan, a szovjet csapatok jelenléte nélkül, lényegében a társadalom támogatása vagy passzivitása mellett zajlott le.9 1948 után a CSKP látszatra megőrizte az 1945-1948 között kialakult politikai struktúrát: a többpártrendszer látszatra fennmaradt (bár a szlovák pártokat likvidálták, illetve a szociáldemokratákat beolvasztották a CSKP-ba), s megtartották a 7 Az 1947. szeptember 27-én létrehozott Kominform (Kommunista Pártok Tájékoztató Irodája) fő célja mindenekelőtt a kelet-közép-európai térségben 1948-1949-ben végrehajtandó fordulat, vagyis a szovjet mintájú proletárdiktatúra bevezetésének koordinálása volt. 8 A CSKP már háború befejezésétől kezdve használta a „csehszlovák út” kifejezést. 9 Igaz, a CSKP eleinte egyáltalán nem propagálta a szocializmust, mint elérendő célt, a nemzeti-demokratikus forradalmat tűzte zászlajára. „Nemzeti” volt abban, hogy kitelepítették a német és részben a magyar lakosságot, „demokratikus” abban, hogy a németek (és a magyarok) által hátrahagyott vagyont nacionalizálták, részben felosztották a cseh és szlovák társadalom tagjai között. Nem fontos, hogy mindez csupán taktika volt, vagy komolyan gondolták, hanem az, hogy ennek a politikának komoly hatása volt a csehszlovák társadalomra. Lásd: Bradley F. Abrams: The struggle for the Soul of the Nation. Czech Culture and the Rise of Communism. Oxford, Rowman & Littlefield Publisher, 2005, 178-198.
