Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Frojimovics Kinga: Egy embermentő példája? Id. Antall József és a lengyelországi zsidó menekültek Magyarországon a második világháború idején IV/931
956 FROJIMOVICS KINGA tízezer lengyellel együtt érkeztek menekültként az országba, és ezért ügyük a lengyel-akció keretébe illeszkedett. Az is kétségtelen azonban, hogy a Magyarországra érkező „tipikus” zsidó menekültek nem ezek voltak. A „tipikus” menekültek egyéni utakon, ezer veszélyt vállalva szöktek át Magyarországra, melyet biztonságosabbnak véltek, mint azt a helyet, ahonnan többnyire a deportálások miatt elszöktek. Ilyen menekültek 1942 folyamán is érkeztek Magyarországra, főleg Szlovákiából és Lengyelországból. Utóbbi helyről többen éppen azért menekültek Magyarországra, mert tudtak az Antall osztálya által fenntartott polgári menekülttáborokról, és arról, hogy az ország megkülönböztetetten jól bánik a lengyel menekültekkel. E „tipikus” menekültek számára azonban Antall és Szapáry, tágabban a magyar politikai vezetés nem adott menedéket. Akik közülük a KEOKH kezére kerültek, vagy a visszatoloncolás, vagy, jobb esetben, szinte kizárólag zsidók számára fenntartott internálótáborok várták őket (Garanyban például baloldaliak is voltak, de az internáltak döntő többsége ott is zsidó volt). Antall József és Szapáry Erzsébet tehát végeredményben zsidókat csak akkor mentett, ha azokat egyben jó lengyel hazafinak is tartotta, olyanoknak, akik katonaként fegyvert fogtak a németek ellen, és azért menekültek Magyarországra, hogy onnan továbbmenve újra szembeszálljanak a németekkel, vagy e katonák családtagjaiként érkeztek az országba. A gettók kiürítése, a deportálás, azaz az akut életveszély elől menekülő zsidók viszont a szemükben nem tartoztak abba a kategóriába, akiket meg kell menteni. Sőt, a lengyel-akció egészét veszélyeztető elemeknek tartották őket. Raul Hilberg klasszikus tanulmányában a német államvasutakról, a Reichsbahnról a következő híressé vált megállapítást tette: „A modern társadalom specializálódott. [...] Az európai zsidók elpusztítása lehetetlen lett volna a Reichsbahn közreműködése nélkül. Olyan egymástól különböző szervezetek, mint az SS, a külügyminisztérium, ipari vállalatok és bankok szakemberei mind-mind hozzáadtak szakértelmükkel a pusztítás folyamatának különböző fázisaiban annak végrehajtásához. Előbb-utóbb minden bürokratára sor került, és mindegyik tette a dolgát.”116 A zsidók kiirtásában tehát a specializált modern társadalom gyakorlatilag minden szegmense résztvett. A különböző szakemberek — többek között hivatalnokok, az üzleti élet képviselői, politikusok, vasutasok és az erőszakszervezetek tagjai — szakértelme és aktivitása az egész akció sikerének előfeltétele volt. Hilberg tétele azonban fordítva is igaz és a lengyelekkel való bánásmód Magyarországon a második világháború idején éppen ezt bizonyítja. A specializált modern társadalom egésze, a szakemberek és elkötelezett emberek összefogása az ellenállásnak is elengedhetetlen, ugyanakkor sikeres eszköze lehet. A Magyarországra érkező lengyel menekültek mentésében a magyar társadalom minden rétege résztvett. Egyszerű emberek, vasutasok, különböző társadalmi szervezetek tagjai, a közigazgatás legkülönbözőbb szintjén dolgozók, magas rangú katonatisztek, a politikai vezetés legfelsőbb körei és sokan mások. Csak néhány példa: a szinte kizárólag magyar arisztokraták vezette Magyar-Lengyel 116 Raul Hilberg-. German Railroads, Jewish Souls. Society. November-December 1976. 521.
