Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Frojimovics Kinga: Egy embermentő példája? Id. Antall József és a lengyelországi zsidó menekültek Magyarországon a második világháború idején IV/931
952 FROJIMOVICS KINGA 1944. augusztus 1-jén összesen 2649 nyilvántartott lengyel menekült élt Magyarországon (1943 családfő) nyolc táborban: Szentendrén, Marcaliban, Párkányban, Tabon, Kalocsán, Keszthelyen, Kadarkúton és Lengyeltótiban.100 A fajszi és vámosmikolai zsidó menekültek lakta táborok létszámát ez az összeírás nem tartalmazza. Nem tartalmazza továbbá mindazokat, akik a német megszállást követően a bujkálást választották, azaz vagy megszöktek a táborokból, vagy már amúgy is a táborokon kívül dolgozva egyikbe sem tértek vissza. A Honvédelmi Minisztérium a Minisztertanács döntése alapján 1944. szeptember 1-jén a Nemzetközi Vöröskereszt védelme alatt felállította a Lengyel Internált Katonák Központi Táborparancsnokságát, melynek központja a pesthidegkúti tábor lett. Itt került nyilvántartásba minden magyarországi lengyel menekült, de néhány ezren a polgáriak közül elbújtak és nem jelentkeztek.101 Augusztus 18-án Horthy döntése alapján hivatalosan minden menekült Friedrich Born, a Nemzetközi Vöröskereszt budapesti irodája vezetőjének fennhatósága alá került.102 A Nemzetközi Vöröskereszten belül a lengyelek ügyeinek intézésére lengyel alkalmazottakkal megnyílt a P szekció. 1944 szeptemberétől a németek gyakran rajtaütöttek a katonai táborokon, és összesen mintegy 800 lengyelt hurcoltak el.103 Október közepétől aztán a nyilas egységek is több táborba betörtek, és tömegesen hurcolták el a menekülteket. Többen a Felvidéken harcoló szlovák partizánokhoz menekültek. 1944 decemberéig a még Magyarországon tartózkodó lengyel katonák Komárom, Győr, és Zala vármegyékben összevont táborokban éltek. 1944 december második felében a németek felszámolták a táborokat, a lengyel katonák többségét különböző koncentrációs táborokba, elsősorban Dachauba, Mauthausenbe és Auschwitzba szállították.104 Magyarország egyes részeinek felszabadulását követően 1945. február 16-án ún. Ideiglenes Lengyel Bizottság alakult Stanislaw Spasinski ezredes elnökletével. Néhány nappal később Szegeden hasonló bizottság alakult Aleksander Piskorski vezetésével. E szervezeteket azonban a szovjet katonai hatóságok hivatalosan nem ismerték el.105 Az ország teljes felszabadulását követően aztán májustól Budapesten működött a lengyel kormány ún. Repatriálási Bizottsága. Május-júniusban még mintegy 4 ezer lengyel élt Budapesten és még 1000 vidéken. A legnagyobb tábor Budapesten a Hungária körúti laktanyában volt, összesen 3578-an éltek benne. Ideiglenes gyűjtőtáborok voltak még Szegeden, Székesfehérváron, Túrán és Hegykőn.106 A Repatriálási Bizott100 MNL OL, K 150, 4014. cs Belügyminisztérium leirata a lengyel menekültek 1944. április-június havi ellátási segélyének megállapítása tárgyában, 1944. szeptember 6. 101 Kapronczay KAkkor nem volt Lengyelország i. m. 150.; valamint Kapronczay K.\ Lengyel katonák magyar földön i. m. 102. 102 Kapronczay K.: Lengyel katonák magyar földön i. m. 102. 103 Kapronczay K.: Akkor nem volt Lengyelország i. m. 157. 104 Kapronczay K.: A magyar-lengyel történelmi kapcsolatok i. m. 165.; valamint Godó A.: Magyar-lengyel kapcsolatok i. m. 111. 105 Kapronczay K.: Akkor nem volt Lengyelország i. m. 163. 106 Az első szervezett hazatérő vonat 1945. április 23-án ment Túra községből Lengyelországba 1200 fővel. L. uo. 166.
