Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Frojimovics Kinga: Egy embermentő példája? Id. Antall József és a lengyelországi zsidó menekültek Magyarországon a második világháború idején IV/931
ID. ANTALL JÓZSEF ÉS A LENGYELORSZÁGI ZSIDÓ MENEKÜLTEK...947 lengyelek elkülönítése azonban nem volt teljes, mint arra egy 1942-es KEOKH jelentés is rámutat. Farkas János rendőrkapitány 1942 október-novemberében bejárta a Lengyeltóti, Kaposvári, Keszthelyi, Marcali, Párkányi, Szentendrei, Tabi, Kalocsai és Székesfehérvári járásokban lévő lengyel polgári menekülttáborokat és az ott tapasztaltakról jelentést készített a KEOKH-nak. Többek között a következőket írta: „Rá kell, hogy mutassak arra, hogy a lengyel menekültek között zsidóellenes hangulat tapasztalható, amely abban nyilvánul meg, hogy amikor egyes táborokban tartózkodó zsidókat összeírtam, vagy maga a táborvezető lengyel menekült, vagy más közülük felhívta a figyelmemet a zsidógyanús emberekre. Mikor felvetettem a kérdést, hogy miért beszélnek a zsidókról szinte gyűlölettel, azt mondták, hogy eleinte magukhoz hasonló menekültnek tartották őket, de amióta az orosz megszállás után menekült lengyelek elmondták, hogy a zsidók a megszállás pillanatában az oroszok szolgálatába állottak és vezető állásokat foglaltak el, az állami és magánbirtokok, vagyonok élére zsidók kerültek, azóta őket is ellenségnek tartják. Ezt magam is tapasztaltam. Kirekesztik társaságukból őket. Elmondták, hogy megtűrik őket kényszerűségből, de jobban szeretnék, ha nem tekintenék őket lengyelnek, mert ha hazakerülnek úgyis kiirtják a zsidókat. A sokoldalról elhangzott hasonló megnyilatkozásokra hivatkozva a magam részéről is kívánatosnak tartanám, ha a [...] IX. osztály egy tábort bocsátana a KEOKH rendelkezésére, ahol a lengyel összeomláskor és utána átjött zsidókat elkülöníthetnek.”84 A jelentésből nem csak az látszik, hogy a lengyelek maguk is próbáltak elkülönülni a többnyire velük együtt érkezett zsidó menekültektől, hanem az is egyértelmű, hogy a KEOKH nem nyugodott bele abba, hogy a zsidó menekültek egy csoportja kikerült a fennhatósága alól. 1942 végén is azt kérte az Antall vezette osztálytól, hogy a Lengyelországból érkezett zsidó menekülteket kezelje külön és helyezze őket a KEOKH felügyelete alá. E törekvést azonban a IX. osztály végig következetesen meggátolta. A zsidó menekülteket egyébként a Belügyminisztérium IX. osztálya eleve három különböző kategóriára osztotta. Azok, akik magukat lengyel nemzetiségűnek vallották, azaz hamis keresztény papírokat kaptak, és ezt a Lengyel Polgári Bizottság is elismerte, lengyelnek minősültek. Akik zsidó nemzetiségűnek vallották magukat többségükben hitközségekhez kerültek. Akik ellen pedig a Lengyel Polgári Bizottság politikai szempontból kifogást emelt, különböző magyarországi internálótáborokba kerültek.85 Az internálótáborokból azonban a Honvédelmi Minisztérium besorozta munkaszolgálatra a lengyel menekültekkel együtt érkező civil zsidókat is, ami néhányszor összetűzést eredményezett a Belügyminisztérium IX. osztálya és a kozva 1941. augusztus 27-én a táborban élő „zsidó fajú internált lengyel tiszteket” átküldte a vámosmikolai táborba. L.: ÁBTL, A-779/7 Az egri lengyel internált tiszti gyűjtőtábor tábor parancsnokának jelentése a Honvédelmi Minisztérium 21. osztályának, Eger, 1941. szeptember 1. 84 MNL OL, K 491, 2. cs. Farkas János rendőrkapitány (KEOKH) jelentése a lengyel polgári menekülttáborokról, 1942. december 4. 85 Antall J: Lengyel menekültek Magyarországon i. m. 69
