Századok – 2014

TANULMÁNYOK - Balogh Margit: Az 1971. szeptember 9-ei magyar-szentszéki megállapodás. Mindszenty József bíboros érsek távozása Magyarországról IV/875

közben megnyilatkozásaiban nem szűnt meg rávilágítani a magyar nép törté­nelmi hányattatottságára. Budapestről árgus szemekkel figyelték, mely tevé­kenysége ütközik a kiutazás feltételeit rögzítő 1971. szeptember 9-ei magyar­­szentszéki megállapodás betűjébe. Kivált az emlékiratok megjelentetésének hí­re és egyes nyilatkozatai váltották ki a magyar kormány erélyes és ismétlődő tiltakozását. A folytatódó magyar-szentszéki tárgyalások 1971. október 14. és 16. kö­zötti római fordulóján értékelték először a megállapodás végrehajtását. A már összeszokott felek — Giovanni Cheli, Gabriele Montalvo, Miklós Imre, Orosz József — megelégedéssel állapították meg, hogy „a Mindszenty-ügy megoldásá­ról szóló megállapodást mindkét fél kölcsönösen betartotta”.154 A magyarok leg­inkább a bécsi lakhelytől féltették a garanciák betartását. Azt is jelezték, hogy állambiztonsági jelentésekből Budapesten már hallottak arról is, hogy a papi emigráció készül arra, hogy az 1956-os forradalom 15. évfordulóját Bécsben ün­nepelje Mindszentyvel. Mivel az értesülés lényege helytállónak bizonyult, ám mégsem fogadta Mindszentyt zajos ünneplés, abban a Szentszék óvatosságát látjuk: vissza nem tartották ugyan a bécsi átköltözéstől, de a feltűnés kerülésé­re intették Mindszentyt. Ezt megfogadva érkezett csak késő éjjel a városba. A garanciák teljesítése miatt Mindszentynek előzetes jóváhagyatási procedú­rán kellett átfuttatnia megnyilatkozásait. Hogy ezt valóban betartatták Mind­szentyvel, dokumentumokkal csak az 1972. május 20-21-ei bambergi út kapcsán igazolhatjuk egyelőre, de környezete úgy tudta, hogy beszédeit előzetes láttamo­­zásra később is be kellett mutatnia Rómának, ahol szükség esetén kijavították azok tartalmát.155 Az ellenőrzés mikéntjére találni utalást arra, hogy a tervezett szentbeszédekről a bécsi nuncius informálta az Államtitkárságot, de arra is, hogy a szövegeket Mindszenty titkárságáról közvetlenül Rómába küldték Csertő Sándor­hoz, a Hittani Kongregáció munkatársának (prokurator), ő olaszra fordította, majd átadta Mons. Macchinak, a pápa magántitkárának, aki bemutatta a pápának.156 Magyarázatul Csertő azt hangsúlyozta Vecsey Józsefnek, Mindszenty titkárának: ő tartja magát ahhoz az elvhez, hogy „Őeminenciája personalititer és exclusive AZ 1971. SZEPTEMBER 9-EI MAGYAR-SZENTSZÉKI MEGÁLLAPODÁS 929 154 MNL OL 288. f. 5/567. ő. e. 27. föl. Jelentés a Vatikán megbízottaival folytatott tárgyalásról. Bp., 1971. október 25. 155 Józsa Ottó, a Mindszenty Alapítvány Levéltára munkatársának közlése, 2012. február 8. (Józsa Ottó az információt a 2012. január 6-án elhunyt Szőke János szalézi szerzetestől, a MAL vezetőjétől kapta.) A fatimai út előtti ellenőrzést említi Mészáros Tibor: A száműzött bíboros szolgálatában. Mindszenty József titkárának napi jegyzetei (1972-1975). Lámpás Kiadó, Abaliget, 2000. 170. Viszont Mindszenty épp szabadkozik a Rómából hozzá küldött Csertő Sándor prelátusnak 1972. november 8-án, amiért brüsszeli és fatimai megnyilatkozásait nem küldte el a Szentatyának. Azt hitte, hogy majd kifejezetten kérik tőle, mint bambergi útja előtt is. Ám ugyanekkor megígérte, hogy ezentúl időben eljuttatja a pápához beszédeinek és írásainak szövegét. Adriányi Gábor: A Vatikán keleti politikája i. m. 146-153:149. Jegyzőkönyv Csertő prelátus Mindszentyvel folytatott 1972. november 7-9-ei megbeszéléséről. 156 MAL 802/3. dosszié, Bamberg. „Pro memoria Őeminenciája bambergi beszédjé­vel kapcsolatban.” Készítette Csertő Sándor, Róma, 1972. május 18. Eredeti, aláírt.

Next

/
Thumbnails
Contents