Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Balogh Margit: Az 1971. szeptember 9-ei magyar-szentszéki megállapodás. Mindszenty József bíboros érsek távozása Magyarországról IV/875
914 BALOGH MARGIT Jelen szöveg azon a napon 14 órakor (olasz időszámítás) kerül közlésre, amikor Mindszenty bíboros elhagyja Magyarországot. Az éveken át körüljárt három magyar követelés — Mindszenty szilenciumot fogad, lemond érseki címéről és kegyelmet kér — egyikét sem vállalta önként a bíboros, azok Budapest felől nézve meglehetősen felpuhultak, Rómából közelítve viszont szigorodtak. A szabatos megfogalmazás különösen a feltételek feltétele, a bíboros magatartásával kapcsolatos „garanciák” kérdésében tükrözi az álláspontok eltolódását: a Szentszék végül is biztosította a magyar kormányt Mindszenty jövőbeni megnyilatkozásait illetően. A többi, addig feloldhatatlannak tűnő, már 1964 óta továbbgördülő ellentét végére is sikerült pontot tenni. A magyar-szentszéki tárgyalások megindulásához (1963) képest módosult az érseki címmel kapcsolatos, Mindszenty kiengedésében kezdettől fontos szerepet játszó követelés is. A „sede plena” apostoli kormányzó ugyanazokkal a jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezik, amelyekkel egy megyéspüspök. Az esztergomi főegyházmegye kormányzását illetően ezt nemigen értelmezhetjük másként, mint a status quo fenntartását közös megegyezéssel, hiszen 1950. augusztus 16-ától — kisebb időszakot leszámítva — apostoli kormányzók vezették a főegyházmegyét. A távozás pillanatában nem is bolygatták a bíboros által birtokolt megbízatásokat és méltóságokat. Lemondatására vagy felmentésére a Szentszék semmilyen egyértelmű kötelezettséget nem vállalt! A megállapodás csak elviekben szól egy majdani „végleges megoldásról”, és csupán a magyar kormány képviselőjének külön emlékeztetője rögzítette abbéli bizakodását, hogy „amint arra alkalom nyílik” — és persze ilyennek látszott a 80. életév betöltése — a Szentszék intézkedni fog, hogy Mindszenty formálisan is lemondjon az esztergomi érseki székről. Ezzel persze kötelezettségvállalás nélkül is borítékolva volt Mindszenty érsekprímási tisztségének változása, de csak egy jövőbeni, lebegtetett határidővel. Talán arra gondoltak, hogy majd az idő — tekintve Mindszenty életkorát — megoldja a kérdést? Még továhhi két kérdést rögzítettek nem a megállapodásban, hanem egyoldalú emlékeztetőkben. A magyar kormány részéről ilyen volt az amnesztia ténye. Ez azért is érdekes, mert a Politikai Bizottság szeptember 7-ei ülésén Kádár János még épp arra hívta fel a figyelmet, hogy egy tárgyilagos, de közös kommüniké értékesebb, mint egy egyoldalú, ám az amnesztiát is kidoboló hír. „A belső megállapodásban ott szerepel a tény, és az a fontos! (...) ha pedig azt kérdeznék, hogy miért kapott amnesztiát, nem tudunk mit mondani. Nem mondhatjuk, hogy Mindszenty megjavult.”103 A megállapodás tervezete még valóban tartalmazta, hogy a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa kegyelemben részesíti Mindszenty Józsefet.104 Az aláírtból azonban igen gyorsan kikerült az amnesztia ténye, köszönhetően a szentszéki megbízottak határozottságának. Sem Mindszenty, sem a Szentszék nem kérte, azzal elismerték volna az 1949-es 103 MNL OL 288. f. 5/563. ő. e. 58-59. föl. Jegyzőkönyv az MSZMP PB 1971. szeptember 7-ei üléséről. 104 Uo. 40. föl. Megállapodás-tervezet a Magyar Népköztársaság és az Apostoli Szentszék között Mindszenty József bíboros ügyében. 1971. szeptember.
