Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Balogh Margit: Az 1971. szeptember 9-ei magyar-szentszéki megállapodás. Mindszenty József bíboros érsek távozása Magyarországról IV/875
AZ 1971. SZEPTEMBER 9-EI MAGYAR-SZENTSZÉKI MEGÁLLAPODÁS 907 A május-júliusi egyeztetések alapján készült, a vatikáni megoldási javaslatot tartalmazó, hárompontos pro memóriát a római magyar követségen július 23-án, pénteken adták át. Szombaton már Budapesten volt, Aczél György hétfőn továbbította Kádár Jánosnak, a párt első titkárának, aki még aznap megnézte és visszaküldte. Ez az anyag lett a Politikai Bizottság másnapi ülésének egyik témája. Elmondhatták, hogy az április 16-án Péter János pápai audienciájával startolt és július 16-án, Cheli és Zágon második nyári egyeztetésével zárult tárgyalások eredményeként vége rögzültek a magyar-szentszéki megállapodás kölcsönösen elfogadható keretei. Vegyük sorra az 1971. július 21-ére datált szentszéki javaslat pontjait (amelynek ismert levéltári példánya még csak hevenyészett fordítás lehet, mert amikor a Politikai Bizottság megvitatja a dokumentumot, a résztvevők ebben nem szereplő részletekre is hivatkoztak).88 1.) A Szentszék biztosítja a magyar kormányt, hogy amennyiben Mindszenty József elhagyhatja Magyarországot, tartózkodni fog az ország egyházi életébe való beavatkozástól, ellenséges megnyilatkozásoktól és tevékenységtől. Ezt tekinthetjük a pro memoria legfontosabb elemének. A garanciák sokat vitatott kérdésében a Szentszék ezúttal már a Politikai Bizottságnak is elfogadható ajánlatot tett: immár nem csupán latba veti befolyását vagy törekszik, hanem kimondottan biztosítja, hogy Mindszenty „rendesen” fog viselkedni. „Az nem nulla” - ha a pápa és a Vatikán garantál valamit, értékelte Kádár János a biztosítékot. „Az igazi garancia azonban az, hogy a katolikus egyház érdeke is azt követeli: a jelen szakaszban Mindszenty ne legyen zászló!”89 A Szentszék vállalását ugyanezzel indokolta Casaroli is: „nem azért [tette], hogy a kormánynak — amelynek még a nevét sem volt szabad kiejteni [Mindszenty előtt] — szívességet tegyen, hanem a Szentszékre és a magyarországi Egyház érdekeire való tekintettel (erről azonban a bíboros nem nagyon vagy egyáltalán nem volt meggyőződve.”90 Ez a pont lényegében változtatás nélkül kerül majd be a megállapodás szövegébe. 2) A bíboros elutazása előtt a Szentszék „sede plena” apostoli adminisztrátort nevezne ki, az esztergomi egyházmegye élére, a jelenleg működő püspökök közül. Róma elsőszámú jelöltje — ahogy egyszer már 1968-ban is — Vajda József váci segédpüspök volt. Alternatívaként — a jelenleg működő püspökön kívüli személyekben is gondolkodva — Erdős Mátyás és Szendi József papok nevét említették. E pont nem csupán szó szerinti tartalma miatt értékes: ez azt is jelentette, hogy Mindszenty nem mond le érseki méltóságáról. Láthattuk, a „sede plena” („betöltött székkel”) típusú kinevezést ellenezte a bíboros, a Vatikán javaslata mégis egy székétől távol lévő ordináriusnak tekintette, aki helyett apostoli kor88 MNL OL 288. f. 5/560. ő. e. 17. föl. Pro memoria, 1971. július 21.; ugyanerről MNL OL XK-J-l-j^-14-00399/13/1971. USA TÜK-iratok, 17. doboz. Feljegyzés Puhán amerikai nagykövet látogatásáról a magyar külügyminisztériumban. 1971. július 31. 89 MNL OL 288. f. 5/560. ő. e. 155. föl. Jegyzőkönyv az MSZMP PB 1971. július 27-ei üléséről. 90 Agostino Casaroli: A türelem vértanúsága. A Szentszék és a kommunista államok (1963-1989). Szent István Társulat, Bp., 2001. 154.
