Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Gábor Péter: A Jugoszláviának fizetendő magyar jóvátétel (1945-1949) I/49
88 GABOR PETER tiltakozólevelet intéztek az illetékes tárcához. A nemzetközi gazdasági kapcsolatokért ekkor már a Külkereskedelmi Minisztérium felelt, ahol viszont a nem megfelelő lebonyolításért az érintett gyártó cégeket tették felelőssé. Az ügyintéző, dr. Rába szerint „szükséges tehát, hogy külkereskedelmi nemzeti vállalataink, különösen a Nikex vezetői felhívják a gyártó üzemek vezetőit arra, hogy ilyen nyilatkozatoktól a jövőben tartózkodjanak és hogy külföldi üzletfelekkel sem közvetlenül, sem közvetve ne tárgyaljanak, hanem az érdeklődőket minden esetben az illetékes külkereskedelmi nemzeti vállalathoz utasítsák.”115 116 1949 szeptemberében a Nehézipari Minisztérium egyik feljegyzéséből az derült ki, „...hogy a jugoszláv kereskedelmi megállapodások érvénytelenítése kapcsán visszamaradt exportanyagokról a Népgazdasági Tanács szeptember 1-i ülésén hozott 158/8/1949. sz. határozata intézkedik.”115 Egy 1949. október 3-án kelt bizalmas feljegyzés szerint az azóta felmondott ötéves magyar-jugoszláv gazdasági egyezmény tárgyalási anyagát bizalmas irattárban kell elhelyezni.117 Fontos adatokat közöl ugyanakkor az 1949 őszéig dokumentált forgalomról és a meglehetősen bonyolult szerkezetű nyilvántartásról. Világpiaci áron az egyezmény volumene mintegy 65 millió dollárt tett ki. Ebből a magyar fél 32 milliót kívánt lekötni, ezen belül 22,2 millió dollár értékű áru került ténylegesen lekötésre. További 6,8 millió dollár értékű árura történt cégek közötti megállapodás, ez viszont ekkor még (1949 októberében - G. E) nem volt jóváhagyva. Szállítás eddig 4,9 millió dollár értékben történt, ebből 2,4 millió 1948-ban, 2,5 millió 1949. május végéig. „A meglévő kötések alapján 1949 évben összesen 14 millió dollár értékű áru kerül kiszállításra (a leszállítottakon kívül tehát még 11,5 millió). 1950 év folyamán 10 millió, 1951-52-ben pedig 2,5 millió, feltételezve, hogy a fent említett 6,8 millió dollár értékű áru jóvá lesz hagyva és szállítási kötelezettségnek fog számítani.”118 A dokumentum szerint az ötéves egyezményben Jugoszláviának 6,3 millió dollárnyi követelése van. A behozatali oldal 1947-es kontingense 11,4 millió dollár volt, amiből 1949. március 31-ig 11 millió érkezett be, az 1948. évi 14,5 millióból pedig 11,5 millió. Az egyéves szerződés kontingenseinek értéke 1947- -ben kb. 11 millió, 1948-ban pedig kb. 12 millió dollár, amiből 1949. február 28-áig mindkét oldalon 4,5 millió dollár értékű szállítás történt. Az alumíniumszerződés keretében 5,4 millió dollár értékben belföldön, 4 millióért külföldön adtunk ki rendeléseket, ezekre sorrendben 1,7; illetve 2,9 millió dollár lett kifizetve. Az alapszerződés értelmében szabad devizában 1947-48-ban 5,5 millió 115 Feljegyzés Búzás főosztályvezető úr részére. Tárgy: jugoszláv reklamációk röntgenkészülékek nem-szállítása miatt. Jelöletlen irat, aláírás: dr. Rába. Budapest, 1949. június 13. XIX-F-l-rr 2. doboz. 116 Feljegyzés B. Sebestyén elvtárs részére. Nehézipari Min. Anyag és Áruforgalmi Osztály. 0-727 2733/H. sz. irat, aláírás: Havel László ov. h. Budapest, 1949. szeptember 24. XIX-F-l-rr 2. doboz. 117 Feljegyzés a magyar-jugoszláv gazdasági egyezmény tárgyalási anyagainak kezelése tárgyában. 0-550 sz., bizalmas iratok. Budapest, 1949, október 3. MNL OL XIX-F-l-b 46. doboz, 10. tétel. 118 Feljegyzés. Tárgy: Jugoszláv helyzet. (Elemzés az 5 éves magyar-jugoszláv egyezményről.) Jelöletlen irat, aláírás nélkül. Budapest, 1949. április 6. MNL OL XIX-F-l-rr 2. doboz.
