Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Balogh Margit: Az 1971. szeptember 9-ei magyar-szentszéki megállapodás. Mindszenty József bíboros érsek távozása Magyarországról IV/875
AZ 1971. SZEPTEMBER 9-EI MAGYAR- -SZENTSZÉKI MEGÁLLAPODÁS 895 december 14-én kelt levele igazolja: „Ismeretes előtted az a helyzet [vagy feltétel, megállapodás], amely nem csupán sok bölcsességet, hanem a magunkra vállalt felelősség megtartását is megkívánja [...] könnyen megértheted, milyen nehezen esik Nekünk azon intések és ajánlások ismétlésére kényszerülni, amelyeket egyszer már adtunk neked, amikor legnagyobb örömömre, találkoztunk.”48 Az alkalom, amelyre a pápai levél utal, kevésbé az ünnepi hangulatban telt római érkezés, mint inkább az onnan való távozás pillanata volt. Amikor a pápa 1971. október 23-án közös koncelebrációs szentmiséjük után négyszemközti búcsúbeszélgetésen fogadta Mindszentyt. A pápa szavait Zágon ezúttal nem fordította, a bíboros meg esetleg nem értette egészen pontosan. A kihallgatás után immár Zágon jelenlétében foglalta össze a pápa az elhangzottakat, hogy egyebek mellett arra kérte Mindszentyt: „viselje türelemmel jelen helyzetének nehézségeit és a körülmények által megkívánt korlátozásokat.”49 Kétséges, hogy elhagyta volna-e az amerikai követséget, ha a hallgatási feltétel teljes mélységével még ott-tartózkodása, illetve a tárgyalások alatt tisztába jön. A negyedik, utolsó feltétel arra irányult, hogy Mindszenty ne publikálja emlékiratait, azokat végrendeletben hagyja a Szentszékre. Emlékiratai közzétételének korlátozása Mindszentyt sokkal inkább felzaklatta, mint az önként vállalt vagy ráerőltetett szilencium. Az amerikaiak régóta látták, hogy a bíboros ezen a ponton fogható meg és motiválható a távozásra. Meglátásukat igazolják a fejlemények. Igaz ugyan, hogy miután Zágon prelátus megismerte az emlékiratok Magyarország történetét bemutató egyes fejezeteit, nem látta akadályát, hogy a szöveg egy jelentős része még a bíboros életében megjelenjen. Engedékenységét egy értelmezési zavar magyarázza: az emlékiraton a bíboros ekkor még életműve egészét értette, odasorolva történeti munkáját is, és nem személyes élettörténetét. (Mindszenty majd csak 1971 késő őszétől osztja munkáját két részre: történeti írásokra és emlékiratokra.) Nyilván nem lett volna ilyen nagyvonalú Zágon, ha a személyes életútra vonatkozó részt is olvasta volna, ami vagy nem készült még el, vagy Mindszenty nem mutatta meg neki, tudván, hogy az a legkényesebb szakasz. Bécsben utólag azt mesélte titkárának, hogy memoárjából egyik délután felolvasott Zágonnak, „persze nem a legvastagabb-48 Somorjai A.-Zinner T: Washingtonból jelentjük i. m. 154. és 172. (E tanulmány 50. jegyzete fontos megállapítást tesz: a korábbi szövegközlések és elemzések a „conditio” szót megállapodás helyett helyzetként fordították, és ennek megfelelően értelmezték, holott e kifejezés mindkettőt jelentheti. A történelmi folyamatot figyelembe véve a latin kifejezés értelmezéséhez a megállapodás tartalom passzol.) A levél eredeti példányának levéltári őrzési helye: MAL 060. dosszié, „Levelezés a depositióval kapcsolatban.” MFN 7910, L-2861. VI. Pál pápa levele Mindszenty Józsefhez. Vatikánváros, 1971. december 14. Eredeti, aláírt. (A bíboros egyébként az idézett pápa levél kézhezvétele után indignálódva kérte a vatikáni-magyar megállapodás hiteles szövegét, de azt nem kapta meg. MAL 041. dosszié: „Mindszenty Rómában”. Feljegyzések a követségen, 1971 folyamán. Gépelt, feltehetően az emlékiratokhoz készített kézirat.) 49 MAL 020/a. sz. dosszié, I. 14. ő. e. Zágon József prelátus pro memóriája. Róma, 1971. október 23. Gépelt szöveg aláírással. Másolat. Faximilében közli Mészáros Tibor: A száműzött bíboros szolgálatában. Mindszenty József titkárának napi jegyzetei (1972— 1975). S. a. r. Hetényi Varga Károly. Abaliget, 2000.
