Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Balogh Margit: Az 1971. szeptember 9-ei magyar-szentszéki megállapodás. Mindszenty József bíboros érsek távozása Magyarországról IV/875
AZ 1971. SZEPTEMBER 9-EI MAGYAR-SZENTSZÉKI MEGÁLLAPODÁS 893 nyőjébe az „elfeledett ember”, a másikba az egyházért szenvedett és újabb keresztet vállaló, mártír egyházfő képe került. Mindezzel rámutatott a helyzet valóságára, hogy Mindszenty maga is lássa távozása előnyeit. A bíboros azon kérdésére, hogy milyen áron kellene elhagynia a követséget (esetleg hazáját), négy feltétel hangzott el. Ezekben nemcsak az 1971-es év addigi egyeztetéseit, hanem az 1963 óta folyó tárgyalássorozat legfőbb elemeit sűrítették össze. Ilyen mindjárt az első feltétel, amely szerint Mindszenty esztergomi érseki és prímási minősége érintetlen marad, de az abból eredő jogai és kötelességei felfüggesztődnek, és többé nem foglalkozhat az ország és az esztergomi főegyházmegye ügyeivel, ahol helyette a jövőben „sede plena” apostoli adminisztrátor kormányozna. Mindszenty megköszönte érseki és prímási minőségének meghagyását, de joghatóságának felfüggesztését Magyarország területére csak „élőszóval” vállalta, és kérte, hogy ezt írásban ne kapja meg senki, még az új apostoli kormányzó sem, a bécsi Pázmáneum pedig névleg a fennhatósága alatt maradhasson. A „sede plena” („betöltött székkel”, vagyis egyházjogilag betölti azt, de fizikailag távol van érseki székétől, azaz nincs üresedés) megoldást ellenezte, továbbra is az „impeditus” („akadályoztatott”) minőségéhez ragaszkodott, ahogy neve mellett 1949 óta ez szerepelt az Annuario Pontificio (Pápai évkönyv) köteteiben. Nyilván azért, mert az „impeditus” megjelölésben a politikai akadályozottság is kifejeződik. Ehhez képest a „sede plena” neutrális, teljesen elfedi — vagy inkább elkeni — a helyzethez vezető folyamatot, azt is jelentheti, hogy például gyógykezelésen tartózkodik külföldön, és azalatt apostoli adminisztrátor vagy káptalani helynök vezeti „sede plena” az egyházmegyét. A második feltétel a jelenlegi tartózkodási hely, és „ha a körülmények úgy kívánják”, az ország elhagyása volt, amelyről sem nyilatkozatot, sem körlevelet nem adhat ki. Mindszenty ezt igen alaposan át kívánta gondolni, de azt máris kijelentette, hogy amennyiben a távozás mellett dönt, akkor a Pázmáneumban kíván letelepedni. (Tehát a leendő lakhely megválasztása e pillanattól tudott volt.) Nyilatkozatot tenni nem kíván, de az egyház érdeke a közvélemény korrekt tájékoztatása. Zágon természetesen nem látta akadályát, hogy Mindszenty egy levélben kifejtse a pápának saját érveit, de a közvéleményt a Szentszék sajtószolgálata tájékoztatná. A feltételes mód udvarias tudomásulvételt takart, a bíboros nem is vitatkozott, csupán a szövegezésbe kérte bevonni a Rómában élő magyar papok közül a vele szemben ülő Zágon Józsefet, valamint Magyary Gyulát és Csertő Sándort. A harmadik feltétel szerint Mindszenty új helyzetében sem szóban, sem írásban nem tesz olyan nyilatkozatot, amely zavarná az Apostoli Szentszék és a magyar kormány viszonyát, vagy sértené a magyar kormányt és a népköztársaságot. Mindszenty reagálásából e pontnál már határozottan kiérezhető az ingedosszié, „írások a depositióval kapcsolatban”, 9. ő. e. Pro memoria gépelt másolata. Az első két nap emlékeztetőjét magyarul többen is közölték, először Adriányi Gábor: Miért és hogyan hagyta el Mindszenty József a budapesti amerikai nagykövetséget? In: Mindszenty József emlékezete. Szerk. Török József. (Studia Theologica Budapestinensia, 13.) Bp., 1995. 81-85.
