Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Balogh Margit: Az 1971. szeptember 9-ei magyar-szentszéki megállapodás. Mindszenty József bíboros érsek távozása Magyarországról IV/875
880 BALOGH MARGIT mány képviselőivel megkezdett tárgyalásait.13 A legutóbbi magyar-szentszéki tárgyalási forduló 1970. október 6. és 11. között volt Rómában, amelyen a Szentszék részéről Agostino Casaroli érsek-titkár vezetésével Giovanni Cheli és Angelo Sodano nunciatúrai tanácsosok, a magyar kormány megbízásából Miklós Imre, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese és Orosz József főosztályvezető vettek részt. Az előző alkalmakhoz hasonlóan főleg a) az 1957. évi pápai dekrétumokról; b) az 1957. évi 22. törvényerejű rendeletről; és c) személyi kérdésekről esett szó, utóbbiak során sem a vatikáni diplomaták, sem a magyar párthivatalnokok nem említették Mindszenty nevét - immár 1967 ősze óta. Az említett pápai dekrétumokat a Zsinati Szent Kongregáció (Sacra Congregatio Concilii) bocsátotta ki 1957. január 21-én, eltiltva állásuk további gyakorlásától az Állami Egyházügyi Hivatal kívánságára kinevezett püspöki helynököket, irodaigazgatókat, összesen 21 főt. Az első dekrétum (20504/D. sz.) egyrészt az Apostoli Szentszéknek fenntartott kiközösítéssel sújtotta Horváth Richárd ciszterci szerzetest, a békepapi mozgalom alapító vezetőjét, mert „a törvényes egyházi hatóságok ellen működött és azok hatalmát felforgatni törekedett”, másrészt elrendelte az egyházi törvényekkel ellentétes módon vezető tisztségre jutott papok elmozdítását, és alkalmatlannak nyilvánította őket bármilyen magasabb egyházi állás betöltésére. Az engedetlenek az Apostoli Szentszéknek különleges módon fenntartott kiközösítésébe esnek. A második dekrétum név szerint felsorolta azokat a békepapokat, akiket a püspökök 1951 után állami nyomásra helynökké vagy irodaigazgatóvá neveztek ki, őket is elmozdításra ítélte, és újbóli hivatalba helyezésüket szentszéki engedélyhez kötötte.14 E két rendelkezés tehát azokat az egyházi személyeket hozta nehéz helyzetbe, akik az elmúlt években lojális magatartásuk alapján állami támogatással kerültek jelentősebb egyházi funkciókba, vagy a papi békemozgalomban vezető szerepet vittek. Ez komolyan megrengette az állam katolikus egyházban gyakorolt „személyzeti politikáját”. A folyamat megakadályozása érdekében Horváth János, az 1957 és 1959 között csupán minisztériumi főosztályként működő Állami Egyházügyi Hivatal vezetője „eligazította” Grősz József kalocsai érseket: a hi13 MNL OL XIX-A-21-d-0022-l/1971. Az Állami Egyházügyi Hivatal (a továbbiakban: ÁEH) feljegyzése Óvári Miklósnak, az MSZMP KB titkárának a Vatikánnal folytatandó tárgyalásokról. Bp., 1971. február 11. 14 Az első dekrétum hivatalos szövegét lásd: Acta Apostolicae Sedis, 49. (1957) 38-39. A második dekrétum nem jelent meg az AAS-ben. A dekrétumok szövegét közli Salacz Gábor: A magyar katolikus egyház tizenhét esztendeje (1948-1964). München, 1988. 188-189.; továbbá: Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár (a továbbiakban: KFL) I.l.c. Grősz József perszonális iratai - vegyes iratok, 1957. Gépelt másolat, rajta piros betűkkel rápecsételve: „KÓPIA”. A latin szövegek hátoldalára Grősz érsek a következő utasítást jegyezte: „Lemásolni Pannonhalma kivételével az Ordináriusok számára és elküldeni nekik. Aztán Helynök Úr fordítsa le az Egyházügyi Hivatal számára. II. 12. J. é. ” - A hatóságokhoz küldött fordítást lásd: Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (a továbbiakban: ÁBTL) 3.1.5. 0-13.405/2. 220-221. föl. A dekrétumok kiadásáról Mindszenty is értesült, mert annak kópiáját megkapta az amerikai követségen (Magyarországi Mindszenty Alapítvány Levéltára [a továbbiakban: MAL] 026. dosszié, „Egyházi intézkedések 1956-57-ben.” MFN 8239, L-3187).
