Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Gábor Péter: A Jugoszláviának fizetendő magyar jóvátétel (1945-1949) I/49
84 GABOR PETER rónátront is főleg Jugoszláviából szerezzük be. Összességében „kérdéses tehát, hogy timföldgyártásunk rentabilitása fenntartható-e akkor, ha a marónátron az önköltségekben továbbra is oly magas százalékkal fog szerepelni (32%), mint eddig. Kérdéses továbbá, vajon (...) az a „világpiaci ár”, amelyen timföldünket Jugoszlávia átvenni köteles, magas termelési költségeink mellett lehetővé teszi-e a magyar timföldtermelést. ”100 Kiszámították, hogy mivel Jugoszláviának elegendő nyersanyaga és olcsó villamos árama van, minimum 25 százalékkal alacsonyabb önköltséggel fogja tudni a timföldet előállítani. A marónátron átvételi ára is nagyban befolyásolja a magyar timföldgyártás rentabilitását, Jugoszlávia világpiaci áron 1948-ban 3000, 1949-ben 10.000, 1950-52 között évente 15.000 tonnát szállít Magyarországnak. Nincs azonban tisztázva, hogy ez milyen árban lesz elszámolva. Egy tonna timföld előállításához 200 kg marónátronra van szükség, ám Magyarországon ennek aránya az önköltségben 32%, tehát nagyon magas.101 Jugoszlávia 1947-52 között összesen 17,6 millió dollárt fizet Magyarországnak a három üzem tervezéséért, a szállításért és a műszaki vezetésért, felerészben áruban, illetve szabad devizában. A költségkülönbözet 14,4 millió dollárt tett ki, amit egyelőre nem lehetett tudni, ki fizet meg. Sok részletkérdés is tisztázandó volna a szakértők szerint, ilyen bizonytalan előírások közepette a végrehajtásba nem volna szabad belevágni.102 A gazdasági egyezmény a jóvátételtől teljesen független és igen nagy volumenű forgalmat irányzott elő, öt év alatt összesen mintegy 120 (más források szerint 111) millió USA-dollár értékben, miközben a Belgrád felé fizetendő jóvátétel teljes összege 70 millió dollár volt. Főbb jellemzői az alábbiak voltak: dolláralapú elszámolás, árulisták (A és B), magyar segítséggel kohóépítés Jugoszláviában, és hogy az ott gyártott alumínium egy része Magyarországot illeti. A felek kölcsönös megállapodása alapján 1948-ban mintegy 30,5 millió dollárral csökkentették a kontingensek értékét.103 Ennek fő okai devizális kérdések, kapacitás-kihasználtság, termelési szempontok és a hároméves terv megvalósíthatóságával kapcsolatos kérdések körüli bizonytalanságok voltak.104 1947. július 24-én Jugoszlávia 6 millió dolláros kölcsönt adott Magyarországnak azért, hogy a magyar ipari szállításokban ne legyen fennakadás. Az irat szerinti teljes szállítási keret öt évre 110.976.400,25 dollár volt, de ezen felül még egy 11,5 millió dolláros kontingens is szerepelt a leírásban. Ez utóbbiért Jugoszlávia teljes gyári és gépi berendezéseket vásárolhatott Magyarországtól.105 1947 első felében még jugoszláv tartozást mutattak ki a jegyzőkönyvek, l°° Feljegyzés a Jugoszláv Federatív Népi Köztársaság és a Magyar Köztársaság között az alumíniumipar terén létesítendő gazdasági együttműködésre vonatkozólag kötött megállapodáshoz. Aláírás nélküli, jelöletlen irat. H. n., 1947. augusztus 13. MNL OL Z 12 96. (volt 30.) doboz, 159. lap. 101 Ugyanott, 167. lap. 102 Ugyanott. 103 Az 5 éves magyar-jugoszláv Egyezmény ipari exportlistájának módosítása. Aláírás: Dr. Borbás. Budapest, 1948. március 24. MNL OL Z 12 88. (volt 19.) doboz. 104 A Jugoszláviával kötött ötéves gazdasági együttműködési egyezmény hiteles szövege. Dátum nélküli, jelöletlen irat. MNL OL Z 12 88. (volt 19.) doboz, 130. lap. 105 Az ötéves magyar-jugoszláv gazdasági együttműködési egyezmény hiteles szövege. Budapest, 1947 (hónap, nap nélkül). Jelöletlen irat. MNL OL XIX-F-l-b 46. doboz 10. tétel.
