Századok – 2014
TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAK A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIÁN - Ormos Mária: A történész dolga IV/835
843 A legnagyobb probléma ezzel az elnevezéssel, hogy nem tesz különbséget a háború logikája következtében meghaltak és azok között, akik ebben a logikában nem szerepeltek sőt, abból kizárták őket, és mégis áldozatokká váltak. A magyar baka nem maga választotta a sorsát, ám saját állama küldte őt a frontra, és a hadi eseményeket vagy megúszta, vagy azok végeztek vele. A hazai lakosság egy másik nagy része, akik egyébként jórészt magyarnak tudták és vallották magukat, még ha akartak volna sem tudtak „háborúzni”, és mégis kivétel nélkül halálra lettek ítélve. A zsidóknak munkaszolgálatosként a fronton sem adtak fegyvert a kezébe, az ásó és a lapát pedig nem szokott elsülni. Nos, ezt a minden vonatkozásában problematikus emlékművet legjobb lenne elfelejteni. Ehelyett inkább azon lenne jó gondolkodni, hogy vajon nem lenne-e a magyar történelemnek olyan megjeleníthető motívuma, eseménye, esemény-sorozata, amely senkiben sem vált ki ellenérzést, és ráadásul nem egyik súlyos megaláztatásunkat juttatja eszünkbe, valahányszor csak megpillantjuk, hanem jó érzéssel és jogos büszkeséggel tölthet el bennünket? Senki sem bízta a történészekre, hogy döntsenek az országban felállítandó emlékművekről és szobrokról. Nem is szokásuk javaslatot tenni ezekre. Ugyanakkor senki sem tiltja és tilthatja meg nekik, hogy összeszedjék az összeszedhető ismereteket, és azokat rendelkezésre bocsássák. Nem eleven tanúi a történéseknek, és nem tudják felfedni a múlt minden titkát, de ha szakértőként bárki megkérdezi őket, el tudják mondani mindazt, ami megállapítható és igazolható. Akár kérdezi bárki is a történészeket, akár nem, csak igazolható ismeretekkel szolgálhatják a feladatot, ami, miként bevezetésként említettem, abban áll, hogy kielégítsék a társadalom jogos igényét múltja, az ősök történetének megismerésére. Ebből a szempontból mindegy, hogy az őstörténetről, vagy a közelmúltról van-e szó. A TÖRTÉNÉSZ DOLGA THE HISTORIAN’S TASK by Ormos Mária (Summary) The present study examines an important methodological problem of history writing, namely the optimal extension of the research area of a topic to be studied. While it warns that not even the widest available pool of information can guarantee the perfect, realistic reconstruction of any given point or time-spectrum of the past, it is undeniably the task of the historian to do all he or she can in order to gather whatever relics survive from the past, for otherwise the picture which results from his or her work will be fatally erroneous and biased. This thesis is illustrated by the author on the basis of two case studies. The first is the interpretation of the Jewish deportation in 1941 as a mere „application of the law on aliens”, which is based on a narrow, limited group of sources and leaves out of consideration several other sources of information (such as the diaries and notes of Miklós Kozma, governmental commissionary of Kárpátalja, government discussions, parliamentary speeches). The other is the view of history conveyed by the monument composition planned to be erected on the Square of Liberty in Budapest to commemorate the German occupation of Hungary in 1944, which is so confused that cannot even be interpreted correctly in a historical sense.
