Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Gábor Péter: A Jugoszláviának fizetendő magyar jóvátétel (1945-1949) I/49
82 GABOR PETER szláv területen zajló magyar szállítások és a rijekai kikötő használata ügyében, majd a tiszai hajózásról is. A jóvátétel kérdése azonban keményebb diónak bizonyult. 1955 szeptemberében kezdődtek a konkrét megbeszélések, a jugoszlávok kezdetben 150 millió dollárt követeltek hétéves törlesztési időszakkal, míg a magyar fél 10 év alatt javasolta egy 70-72 millió dolláros összeg teljesítését. A tárgyalások az év végén megszakadtak, majd szovjet közvetítéssel újraindultak, és 1956. május 29-én aláírták a megállapodást, mely szerint a magyar kormány öt év alatt 85 millió dollár törlesztését vállalja fennmaradt kötelezettségeinek ellentételezéseként. Ezt kiegészítette egy kölcsönösen 20-20 millió dolláros fizetési és árucsere-forgalmi megállapodás is az 1957. évre. A forradalom kitörése érdemben nem akadályozta a jóvátétel rendezésének folyamatát, és az 1956 végén hatalomra került Kádár-kormány is folytatta a törlesztést. Az enyhülés jeleként jugoszláv részről megértést tanúsítottak a nehéz magyar gazdasági helyzet miatt, számos gesztussal könnyítve a terheken, aminek része volt a teljesítés idejének meghosszabbítása is. Ennek megfelelően Magyarország végül 1964-ben fejezte be a jugoszláv jóvátétel teljesítését.94 (Ennek részletei azonban már más lapra tartoznak.) 7. A magyar-jugoszláv gazdasági és együttműködési egyezmény (1947) Ahogy a Szovjetunió és Csehszlovákia esetében, úgy déli szomszédunkkal is sor került a jóvátétellel párhuzamosan futó, de attól elkülönülő gazdasági és együttműködési megállapodás aláírására. Jugoszlávia esetében ez két részletben történt meg. A két ország iparügyi minisztere, Bán Antal és Boris Kidric 1947. május 11-én írtak alá Belgrádban egy 15 évre szóló, összesen 32 millió dollár értékű klíringegyezményt alumíniumipari termékek szállításáról. Július 24-én pedig egy öt évre szóló, kölcsönösen 120 millió dolláros áruforgalmat előirányzó árucsere-forgalmi megállapodást látott el kézjegyével Bán Antal és a jugoszláv iparügyi miniszterhelyettes, Sztaniszlav Kopcsok. „Mindkét megállapodást bizalmas jegyzőkönyvek egészítettek ki, amelyekben a jugoszlávok a szerződésben közvetlenül érintett magyar iparvállalatok helyreállításának meggyorsítására - dollárban illetve áruszállítással - jelentős összegű előleg folyósítását vállaltak.”95 Az alumíniumegyezményben Magyarország kötelezte magát, hogy alumíniumkohókat létesít Szlovéniában (Strnisce, évi 20.000 tonnás kapacitással) és Hercegovinában (Mostar, 30.000 tonnás kapacitással), emellett ugyancsak Strniscében felépít egy 50.000 tonna éves teljesítményű timföldgyártelepet is. Ezek összköltsége mintegy 32 millió dollár lenne.96 Ezzel szemben Magyarország teljes kapacitása évente összesen 16.000 tonna alumínium, és 32.000 ton94 Top Secret. Magyar-jugoszláv kapcsolatok 1956. Dokumentumok. (Szerk. Kiss József et al.) Budapest, 1995, 14. 95 Honvári János: Az 1956. május 29-ei magyar-jugoszláv pénzügyi és gazdasági egyezmény. In: www.archivnet.hu, 10. évfolyam (2010) 2. szám. Hozzáférés: 2012. április 2. 96 Feljegyzés a Jugoszláv Federatív Népi Köztársaság és a Magyar Köztársaság között az alumíniumipar terén létesítendő gazdasági együttműködésre vonatkozólag kötött megállapodáshoz. Aláírás nélküli, jelöletlen irat. H. n., 1947. augusztus 13. MNL OL Z 12 96. (volt 30.) doboz, 162. lap.
