Századok – 2014
TÖRTÉNETI IRODALOM - Katona Csaba: Rendszerváltások kortársa és kutatója. Tanulmánykötet Izsák Lajos 70. születésnapjára III/833
Az első számú rendező elv a kronológia volt, így a kötet a Magyar történelem 1900-ig című fejezettel indul. Itt összesen kilenc írást olvashatunk, amelyek témája igen széles horizonton feszül: éppúgy olvasható itt jogtörténeti írás (Mezey Barna tollából például), mint agrártörténeti (Orosz Istvántól). A második blokk a Magyarország története, 1900-1945 címet kapta. Itt már összesen 15 tanulmányt olvashat az érdeklődő. Az írások itt is meglehetősen vegyes tematikát ölelnek fel, reprezentálva azt a széles kutatói kört, amely valamilyen módon kapcsolódik Izsák Lajoshoz. Csupán kiragadott példák: Tőkéczki László Jászi Oszkárról írt, míg Vida István a Független Kisgazdapárt szervezeti felépítéséről. A harmadik fejezet már tematikus, a határon túli magyarok kérdéséről szól hat tanulmány erejéig, így például Glatz Ferenc írása szól az államok közötti magatartáskódexről a közép-kelet-európai kisebbségpolitikában. 22 írást tartalmaz a negyedik rész: ez Magyarország 1945-1956 közötti történetét tárgyalja. Látnivaló: a szerzői kör még inkább tágul. A tematikákat illetően ismét széles körről beszélhetünk: Máthé Gábor a Gazdasági Főtanácsról (1945-1949) írt, Csorba László az 1948. évi iskolaállamosítási törvényt elemzi, míg Szabó Csaba a korszak egyházpolitikusairól fogalmazta meg gondolatait. Összesen 13 olyan szerző volt, aki Iszák Lajos szűkebb kutatási területéből merített írással jelentkezett a kötet lapjain. Ez a fejezet a Magyarország története, 1956-2006 címet viseli. Itt olvashatjuk például Erdődy Gábor írását arról, miként ítélte meg a Horthy-rendszert és Horthy Miklós személyét Antall József vagy Földes György tanulmányát 1956 antisztálinista jellegéről. Az egyetemes történettel foglalkozik az utolsó előtti tematikus blokk, összesen kilenc tanulmány erejéig. Székely Gábor például a Kirov-gyilkosságról írt, míg Fischer Ferenc Wilhelm Heye német tábornok 1929. évi nem hivatalos dél-amerikai útjáról. Az utolsó blokk a historiográfia irányába tereli az érdeklődést, címe: A történetírás története és elmélete. Itt is épp kilenc tanulmány olvasható, Pritz Pál például 20. századi magyar politikus példájával élve a személyiség és történelem viszonyát világítja meg, de külön érdemes kiemelni ebből a fejezetből Feitl István írását, amelynek címe: Adalékok Izsák Lajos munkásságának historiográfiájához. Természetesen a külön kiemelt írások csupán példa gyanánt szolgálnak, megvillantandó a kötet tematikájának gazdagságát. Látható: döntően a magyarországi 20. századi viszonyokkal foglalkozó tanulmányok kaptak helyet a kötet lapjain. Mégis bizton állítható, hogy bármelyik történeti korszak után érdeklődő történész vagy nem szakmabeli is fellelhet olyan írásokat benne, amelyek felkeltik figyelmét. Sőt bizonnyal több olyan tanulmány is megjelent a könyvben, amelyik megkerülhetetlen szakirodalommá fog érni egy-egy adott témában egészen rövid időn belül. Az Izsák Lajos iránti tiszteletnek ez is fokmérője. A tanulmányokat az ünnepelt műveinek bibliográfiája követi 2012-vel bezárólag: első írása 1969-ben látott napvilágot, azóta pedig minden éve termékenynek bizonyult. Nemzetközi ismertségét jelzik cseh, lengyel, orosz, német és angol nyelvű írásai. A kötetet — megszokott módon — a szerzők névsora zárja le. Nem kérdés, komoly és megfeszített munka ennyi szerző ennyiféle írását összegyűjteni, kötetbe rendezni, logikus egységekké formázni, a tanulmányokból egyedi arcú, de mégis egységes kötetet létrehozni. Ezzel együtt fölösleges volna vitatni, hogy némileg egységesebb szerkesztés a kötet értékét még inkább növelhette volna: ennek elmaradása nyilván az idő sürgető voltában keresendő. Ez teljesen érthető, hiszen születésnapi, azaz alkalmi kiadványról van szó. Olyan könyv született, amely válogatott szaktanulmányok gyűjteménye, és az egyetemi oktatásban, a további történeti kutatásokban maximálisan hasznosítható. 834 TÖRTÉNETI IRODALOM Katona Csaba
