Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Gábor Péter: A Jugoszláviának fizetendő magyar jóvátétel (1945-1949) I/49
80 GÁBOR PÉTER 6. A jóvátételi egyezmény felmondása és annak következményei Magyarország jóvátételi kötelezettségeinek teljesítése szempontjából jelentős könnyebbséget jelentett, hogy a Szovjetunió 1948 elején előbb felemelte néhány jóvátételi árucikk átvételi árát, majd nem sokkal később elengedte a hátralévő kötelezettségek 50 százalékát. Ennek birtokában a magyar kormány hasonló engedményt kért a belgrádi vezetéstől. Közben azonban a Kommunista Pártok Tájékoztató Irodája (Kominform) 1948. június 27-ei határozata elítélte Jugoszláviát, a döntést pedig a magyar képviselők is megszavazták. Ennek fényében a jugoszláv vezetés 1948. július 16-án elutasította a magyar kérést, ezt követően pedig egyre fagyosabb lett a felek közti viszony. Magyarország augusztus 25-én leállította a jóvátételi szállításokat, a következő év tavaszától pedig fokozatosan felmondta a déli szomszédjával kötött megállapodásokat. Először a 15 évre szóló alumíniumipari együttműködési szerződést, ezt követően az árucsere-forgalmi megállapodásokat, végül pedig az 1947 decemberében kötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyezményt hatálytalanították. A jóvátételi szállítások leállítására válaszul Jugoszláviában államosítottak minden magyar érdekeltségű tulajdont. Honvári János munkájában a következő adatokat közli: „A Magyar Pénzügyminisztérium kimutatása szerint a jóvátétel leállításáig Magyarország 18 385 910,24 dollár értékű árut szállított ki, és készpénzben 2 464 286 dollárt utalt át, összesen tehát 20 850 196,24 dollárt teljesített, ami az összes jóvátételi kötelezettség 29,8%-a. Ha a jóvátételi egyezményben szereplő, havi 5%-os büntető kamattól eltekintünk, akkor Magyarország mintegy 49,2 millió dollár jóvátétellel maradt Jugoszláviának adósa.”88 A jóvátételi egyezmény felmondásának belföldön is súlyos anyagi következményei voltak. Számos vállalat vett részt a Jugoszláviába küldendő iparcikkek gyártásában, akiket természetesen váratlanul ért a fordulat, miközben komoly összegeket invesztáltak a termelésbe, ettől a pillanattól kezdve azonban termékeik sorsa bizonytalanná vált. A Farkasvölgyi-féle Villamosipari és Gépgyár Rt. 1948. október 1-jén keltezett levelében kifogásolta a Villamos és Tömegcikk Ipari Igazgatóságnak, hogy a jugoszláv jóvátételre korábban kiírt 40 darab transzformátor gyártásának megrendelését a Jóvátételi Hivatalnál törölték. Korábban attól volt szó, hogy az eredeti határidőre legyártanak 10 darabot, a többit pedig egyelőre függőben hagyják. A JH ezután döntött a költségvetési fedezet hiányában történő stornírozás mellett, egyúttal a 40 db-os tételről részletes kimutatást is kért. A cég ezt határidőre megküldte. A probléma abból fakadt, hogy a JH semmiféle költségtérítést nem folyósított a már csaknem teljesen legyártott 10 db transzformátorért sem. A gyártás összköltsége egyébként hozzávetőleg 85.000 Ft volt.89 A MÁVAG Mozdony- és Gépgyár még tovább ment, egyenesen keresetet nyújtott be a JH ellen, mivel utóbbi 1948 szeptemberében utasítást adott a le88 Honvári János: Az 1956. május 29-ei magyar-jugoszláv pénzügyi és gazdasági egyezmény. In: www.archivnet.hu, 10. évfolyam (2010) 2. szám. Hozzáférés: 2012. április 2. 89 Farkasvölgyi-féle Villamosipari és Gépgyár Rt. levele. H. n., 1948. október 1. 1510. sz. irat. MNL OL XK-F-l-b 46. doboz.