Századok – 2014
TÖRTÉNETI IRODALOM - Szakály Sándor: Simándi Irén: Politika, társadalom, gazdaság a magyar rádióban 1945-1948 III/824
6, A „Ki tud róluk?” híradó nem kívánatos. 7, A hírszolgálat orosz fordítója és bemondója próbára (nyelv és íráskészség) jelentkezni köteles.” A jelzett megkötések ellenére és azok figyelembevételével a Magyar Rádió a legfontosabb politikai propagandaeszközzé vált. Már az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választásokat megelőzően is lehetőséget kaptak a különböző politikai pártok képviselői pártjaik választási programjának a bemutatására. A rádió is a politikai harc eszközévé vált. A tájékoztatás során különböző műsorokat hoztak létre, amelyek a közvéleményt felkészítették, tájékoztatták a különböző eseményekről, várható történésekről. A béketárgyalásokhoz kapcsolódóan a rádióban „Párizsi híradó” címmel sugároztak műsort 1946-1947-ben, amely a tárgyalások hátterét és a várható eredményeket tárta a hallgatók elé. Nem lehet tudni, hogy természetesen, hogy a hiteles és szakszerű beszámolók mennyit enyhítettek a hallgatók fájdalmán, akik szembesültek azzal, hogy Párizsban végül is megismételték Trianont. S a hallgatók száma hónapról hónapra egyre gyarapodott, ahogy a rádió műszaki helyzete is javult. Az adások egyre jobb minőségben és az országnak egyre nagyobb területére jutottak el s a rádió vezetőinek rendszeresen visszatérő kívánsága volt a külföldre történő rövidhullámú sugárzás feltételeinek a megteremtése. Úgy vélték fontos a külhoni — a nyugat-európai és amerikai —magyarság elérése a rádión keresztül. Simándi Irén mindezek mellet a legfontosabbnak a különböző műsorok bemutatását tartotta. Életszerűen tárja az olvasó elé a Faluhangja, a Közellátási félóra, Párthíradó s más műsorok létrejöttének, szerkesztési elveinek és műsorstruktúrájának a kérdését, ahogy képet ad a rádiókészülékek számának gyarapodásáról, a Rádió Újság létrejöttéről és annak tartalmáról, a nemzetközi rádiós szervezetek munkájába történő bekapcsolódási kísérletekről és tárgyalásokról. A szerző munkája — a kötet címének megfelelően — megismerteti az olvasót a magyar társadalom, a politika és a gazdaság kérdéseivel, pontosabban azzal, hogy ez miként jelentek meg azok a Magyar Rádió műsoraiban. Miként értesülhetett az ország lakossága egy-egy meghatározó eseményről. Amennyiben valaki alaposan elmélyül Simándi Irén munkájában, akkor azt érzékelheti, hogy egyes műsorok szinte megelevenednek a kötet lapjain, mivel a szerző számos adás esetében szinte teljes tartalmi kivonatot ad. Ez természetesen jó és hasznos, még ha néha úgy érzi az olvasó, hogy „adásban” van. Nem ismeretes előttem, hogy valaha, valaki is ennyi, a rádió archívumában lévő korabeli anyagot használt volna fel, mint Simándi Irén. Könyve jól példázza, az un. „koalíciós időszak” sajátosságait, a rádióban és a rádióért is folyó harcot, de egyben azt is, hogy mi volt az, amiről a magyar közvélemény a rádió útján értesülhetett. Mert a rádió közvetített a háborús bűnösök pereiről, az un. „köztársaság ellenes” összeesküvésről. Nemcsak a piaci árakat, a falusi ellátási viszonyokat lehetett megismerni a rádióból vagy komoly zenét és magyar nótát hallgatni az éter hullámain, de ismeretteijesztő műsorokat és irodalmi alkotásokat is. S talán nem meglepő: a kezdetektől fogva fontos kérdés volt a honoráriumok ügye, azaz hogy mikor, mennyit és kinek fizessenek az alkotók közöl és a magasabb jövedelemmel bíró rádiós alkalmazottak a fizetésük mellett „húzhatnak-e még más jövedelmet is” a rádióból. Összegzésként elmondható: Simándi Irén könyve hasznos hozzájárulás az 1945-1948 közötti magyar politika- és kultúrtörténethez s külön dicséretes, hogy névmutató is készült a kötethez. Igaz nem mindenki található meg minden esetben a névmutatóban és akad néhány névelírás is avagy tévesen nevezi a szerző Kovács Imrét a Nemzeti Parasztpárt elnökének — főtitkára, illetve alelnöke volt — és említhető lenne még egy-két apróság. A jegyzeteléssel kapcsolatban említem, hogy magam szívesebben vettem volna a hivatkozott munkákat nem az internetről hivatkozni, és az egyes kétsoros életrajzi jegyzeteknél felesleges minden esetben az Új Magyar Életrajzi Lexikonra hivatkozni. Ha az első ilyen jegyzetnél azt jelezte volna a szerző, hogy minden a szövegben nem hivatkozott egy-két soros életrajzi jegyzetre vonatkozó adatait onnét vette, bőven megfelelt volna. Ezzel együtt és ezek ellenére is jól hasznosítható munka Simándi Irén könyve, amelynek a szerző szándékai szerint lesz folytatása is. Lehet, hogy előbb-utóbb még többet tudhatunk majd meg a Magyar Rádió történetéből? TÖRTÉNETI IRODALOM 825 Szakály Sándor
