Századok – 2014

TÖRTÉNETI IRODALOM - Turbucz Dávid: Erich Körner-Lakatos: Horthy Miklós. Bruchstücke und Ergánzungen III/816

ván tájékozódni, az meglehetősen sok adathoz, információhoz juthat hozzá. A valamivel több mint 13 oldalnyi irodalomjegyzékben magyar, német és francia nyelvű források, forráskiadványok, könyvek, tanulmányok, cikkek sorakoznak.

Az első öt fejezetet a szerző az 1918 előtti időszak bemutatásának szentelte. Horthy családjáról, származásáról, iskoláiról, nyelvtudásáról, pályaválasztásáról alapvetően az eddigi kutatási eredményeket olvashatjuk. Ahogyan a sportolási szokásairól is. Kivételt a testvéreiről írtak jelentenek, ugyanis Horthy Zoltánról, Horthy István és Halassy Paula második fiáról, a szakirodalomban eddig olyan állításokat lehetett olvasni, hogy szinte semmit sem lehet tudni róla. E könyv második fejezetében, a szerző bécsi levéltári kutatásainak köszönhetően, ez a hiányzó ismeretanyag pótlásra került, legalábbis részben. Horthy Zoltán katonai irataiból, a minősítéseiből ugyanis megtudhatjuk, hogyan vélekedtek róla az 1880-as években a felettesei, milyen volt a személyisége, a testalkata és az egészségi állapota (68-69.). Horthy Szabolcs és Jenő katonai iratait is összegzi a szerző (71-73.). Erich Körner-Lakatos is utal arra, hogy Horthy Miklóst James Joyce tanította Polában angolra (28.), azonban ennek megalapozottságát semmi sem támasztja alá. Ahogyan azon állítása is vitatható, hogy Horthy „fokozatosan elfelejtette az anyanyelvét” (28.). A szárnysegédi szolgálatával kapcsolatban a szerző részismeretekkel bővíti tudásunkat. Körner- Lakatos kiderítette ugyanis, hogy hol lakott Horthy Miklós azokban az években. A Horthy-család Bécs 1. kerületében, a Biberstraße 26. negyedik emeletén bérelt egy 250 négyzetméter alapterületű lakást (32-33., 43.). A család pénzügyeiről is tájékozódhatunk. A házról kép is látható a könyvben. A szerző foglalkozik Horthy császári és királyi kamarási kinevezésével (1913. november 24.), amire az emlékirataiban a volt kormányzó nem utalt, és Körner-Lakatos megállapítása szerint a szakirodalom sem. A szerzőnek abban igaza van, hogy részletesen nem tárták fel ezt az eddigi kutatások, de a kinevezés ténye ismert. Körner-Lakatos munkája bepillantást nyújt a kinevezés folyamatába (54-63.), ismertet ezzel kapcsolatos dokumentumokat, így például Horthy egyik 1913- as minősítését. Ebből többek között kiderül, hogy a fiumei cs. és kir. Haditengerészeti Akadémián 1886-ban Horthy a 27 fős évfolyamából a 26. helyen állt (60-61.). A későbbi eredményei, az Akadémiát követően, már jóval meggyőzőbbek voltak - derül ki a könyvből. Külön fejezetet szentelt Erich Körner-Lakatos Horthy Miklós legismertebb első világháború alatti győzelmének, az 1917. május 15-i otrantói ütközetnek. Ismerteti annak lefolyását. Az ütközet jelentőségének értékelése kissé túlzónak tekinthető, ugyanis azt írja, hogy azt követően a központi hatalmak tengeralattjárói „ismét akadálytalanul juthattak ki” a Földközi-tengerre (123.). Kétségtelen, hogy Horthy sikert ért el az Otrantói-szorosban, azonban ez átmeneti és helyi jellegű volt, ráadásul, mint Paul G. Halpern ? az otrantói ütközetről magyarul 2007-ben megjelent könyvében olvasható ? kutatási eredményei jelzik, a tengeralattjárók a zár ellenére korábban is át tudtak jutni a szoroson.

A könyv 20 fejezete az 1919 és 1944 közötti időszak különböző aspektusaival foglalkozik. Az egyik fejezetből kiderül, hogy nem Horthy Miklós volt az egyetlen választási lehetőség az ellenforradalmi kormány hadügyminiszteri posztjára, ugyanis Lehár Antal, a nyugat-magyarországi megyék későbbi katonai parancsnoka, és bádoki Soós Károly vezérőrnagy, a Nemzeti Hadsereg későbbi vezérkari főnöke, Kövessházi Kövess Hermann bárót, a Monarchia fegyveres erőinek utolsó főparancsnokát kérte fel a Tanácsköztársaság elleni szervezkedés vezetésére. Kövess azonban ezt nem ambicionálta (129.). így megnyílt a lehetőség Horthy előtt, aki azt megragadva, idővel az ellenforradalom egyik vezéralakjává vált, főként szimbolikus szempontból. Horthy Miklós fővezéri tevékenységével, a budapesti bevonulást leszámítva, a könyv érdemben nem foglalkozik. A kormányzóválasztás kapcsán a szerző összegzi a legfontosabb ismereteket, közli a vonatkozó jogszabályok szövegét. Horthy Miklós kormányzóságának időszakát tematikus fejezeteken keresztül ismerhetik meg az olvasók, bár, mint ezt maga a szerző is elismeri, ez nem tekinthető teljes áttekintésnek. Bemutatásra kerülnek a korszak miniszterelnökei, a hivatali idejük alatt hozott fontosabb intézkedéseik, bár mindez nem túl részletes. Bethlen István tevékenységéről így mindösszesen fél oldalban ír. Kivételt Gömbös Gyula jelent, róla ír a legrészletesebben, azonban ez a rész összességében így is összegző jellegű. Hasonlóak a Katonai Irodáról, a kenderesi birtokról, a kormányzó napi elfoglaltságairól, IV Károly 1921 tavaszi visszatérési kísérleteiről és szóló fejezetek is, tehát ezek is az eddigi kutatási eredményekre támaszkodnak, a Horthy Miklóssal kapcsolatos ismereteinket nem egészítik ki, sőt, bizonyos fejezetekben szinte alig van szó a kormányzóról. így például a Habsburgok magyar ágát bemutató fejezetben, amely egészen 1776-tól tekinti át a dinasztia történetének ezen aspektusát. E fejezet utolsó két oldala foglalkozik csak a Horthy-korszakban Magyarországon élő Habsburgokkal. A kortársak pályafutása közül a szerző külön foglalkozik Prónay Pál tevékenységével, főként az 1921-es esztendőt illetően, Kun Bélával

TÖRTÉNETI IRODALOM 817