Századok – 2014

TÖRTÉNETI IRODALOM - Erős Vilmos - Törő László Dávid: Lajos Thallóczy, der Historiker und Politiker III/813

eddig kevésbé kutatott személyre is, mint például Angyal Dávid (Vö. például Romsics Ignác: Clio bűvöletében. Magyar történetírás a 19-20.században - nemzetközi kitekintéssel. Osiris Kiadó, Budapest. 2011; Erős Vilmos-. A magyar történetírás a dualizmus korában. Valóság, 2012/2. Február. 22-40.). A korszakkal összefüggő újabb kutatásoknak egyik legnagyobb újdonsága, újszerűsége az volt, hogy nem elsősorban politikai szempontból elemezték az itt felvetődő problémákat, s nem is a pozitivizmus elkoptatott, már-már lejáratott és végtelenül leegyszerűsített kaptafájára húzták fel e jelentős periódus jelenségeit. Az újabb európai historiográfiai irodalom (Vö. Atlas of European Historiography. The Making of a Profession 1800-2005. Eds. Ilaria Porciani and Lutz Raphael. The European Science Foundation. Palgrave Macmillan, New York 2010.) ugyanis a 19.század legfontosabb hozományának, alapvető paradigmájának már hosszabb ideje a professzionális történetírás kialakulását tekinti, s a 19.század második felével foglalkozó historiográfusnak nem kevés meglepetést okoz, amikor a magyar történetírásban is számtalan, az európai történetírás fő tendenciáival párhuzamos jelenséget tapasztal. Ebből a szempontból is nagy jelentősége van az itt tárgyalt kötetnek, amely arról a Thallóczy Lajosról ad áttekintést, aki jelentős alakja volt ennek a frissen professzionalizálódó történettudománynak, a maga összes ellentmondásával. Korábban persze már születtek vele kapcsolatos tanulmányok, amelyek rámutattak mindennek összetett voltára, például professzionalizmus és irodalmári működés együttes jelenlétére, illetve akár a par excellence „pozitivizmus” együttes hatására, mondjuk a darwini-spenceri-gumplowitzi szociáldarwinizmus formájában (Vö. Glatz Ferenc-. Történetíró és politika. Akadémiai kiadó, Budapest 1980. Glatz Ferenc különösen a történetíróink ún. „Bécsi Kör”-ével foglalkozott behatóbban ebben a könyvében, amelynek Thallóczy is tagja volt). Thallóczy életműve alapjában azonban még feltáratlan, ennek számos ismeretlen foltja van, ezért is üdvözlendők a vele foglalkozó tudományos munkák és vállalkozások.

2008 őszén a Magyar Tudományos Akadémia és a Bosznia és Hercegovina Tudományos és Művészeti Akadémiája közreműködésével konferenciát rendeztek Thallóczy Lajos (1857-1916) életművéről Szarajevóban a történész születésének 150. évfordulója alkalmából. A konferencián bosnyák, osztrák és magyar történészek is előadtak. A 2010-ben megjelent kötet három tematikai egységben (Thallóczy történészi tevékenysége, politikai szerepvállalása, valamint szellemi öröksége) közli az előadások német nyelvű szövegváltozatát.

Glatz Ferenc tanulmánya ismerteti, hogyan került Thallóczy a korban komoly osztrák-magyar viták kereszttüzében lévő bécsi udvari kamarai levéltár élére, és hogyan vált a kezdetben budapesti levéltári alkalmazott a bécsi magyar történészek körének egyik legjellegzetesebb figurájává. Thallóczy tehetségére Kállay Benjamin közös pénzügyminiszter, Bosznia-Hercegovina közös kormányzója figyelt fel és nevezte ki a Hofkammerarchiv igazgatójává. A magyar Balkán-kutató sokoldalú tudományos tevékenységét és történészi felfogását Glatz egy forráskiadvány-sorozat („Magyarország melléktartományainak oklevéltára”) bemutatásával érzékelteti, melynek szemléletére a sovinizmussal való szembehelyezkedés és a délszláv népek vívmányainak elismerése, továbbá a délszláv-magyar egymásrautaltság hangsúlyozása jellemző, tudományos értéke pedig mind a mai napig meghatározó. Képet kapunk továbbá Thallóczy Monarchiával kapcsolatos nézeteiről, illetve társasági életéről. Dubravko Lovrenovic bemutatja, hogyan foglalt állást Thallóczy Bosznia középkori történelmének két vitás kérdésében. Bár Thallóczy tévedett abban, hogy Rámát Boszniával azonosította, korát több szempontból meghaladó értékelést adott a középkori magyar-bosnyák kapcsolatokról. A bosnyák egyház és a bogumil eretnekmozgalom ellentmondásos viszonyának vizsgálatánál szintén a tárgyilagosságra törekedett, nézeteit nem befolyásolta vallási hovatartozása. A szerző szerint Thallóczy sok tekintetben megalapozta Bosznia középkori történelmével kapcsolatos későbbi kutatásokat. Horst Haselsteiner kihangsúlyozza, hogy Thallóczy nemzetközi szinten is (el)ismert Balkán-kutató volt, hiszen számos külföldi szakfolyóiratba publikált, a forráskiadványokon pedig a térség más neves szakértőivel együtt dolgozott. Ress Imre úgy véli, Thallóczy történészi kutatásainak elméleti hátterét nagyban meghatározta a pozitivizmus és a darwinizmus. A szerző szerint ez az alapos, módszeres forrásfeltárás (mely tevékenysége több országra kiterjedt a témával kapcsolatos dokumentumok szétszórtsága miatt) metódusában, valamint a földrajzi, gazdasági és társadalmi tényezők kihangsúlyozásában nyilvánul meg Thallóczy történetírásában. Részletesen megismerjük a történész szerepét egy, a bosnyák nemzeti identitás és a Monarchiához való lojalitás megerősítését célzó népiskolai történelemkönyv megszületésében, valamint egy Bosznia történelmével kapcsolatos forrásgyűjtemény, illetve egy szintézis előkészületeiben. És bár a több kötetesre tervezett Monumenta Bosniae anyagi támogatás hiányában végül nem készült el, Thallóczy elképzelései alapvető hatást gyakoroltak a forgalomba kerülő

814 TÖRTÉNETI IRODALOM