Századok – 2014

FIGYELŐ - Gergely András: Lajtai L. László: "Magyar nemzet vagyok". Az első hazai tárgyú történelemkönyvek nemzetdiskurzusai III/779

FIGYELŐ

785

vei — szélesebb körben tudott felváltani a hagyományközösségi koncepció. Végül erre épülhetett az érdekegyesítés gondolatán alapuló, összetettebb, jövőre irányuló, autopoietikus nemzetfelfogás.

Maga Lajtai összekapcsolja az 1790 előtti évszázadok közösség-eszméinek alakulását az általa intenzíven megvizsgált korral. És amikor a „tankönyvkorpusz” elemzéséhez ér, egyik célkitűzéseként ugyancsak az idő folyamában vizsgálja meg, hogy az 1790-1848 közötti évtizedek (kitekintéssel 1867-ig) milyen változásokat hoztak a tankönyvekben. Nagy segítségére van, hogy egy-egy tankönyv évtizedekig volt használatban, az újabb kiadásokat pedig átdolgozták, új szövegeket, új illusztrációkat toldottak bele. De éppúgy árulkodóak a megszűnt, kifulladt kiadások, vagy az újabban megjelenők tartós sikere. Bámulatos teljesítmény a Horváth Mihályé, mint a nagy nemzeti narratíva megalkotójáé. 1841-től nemcsak tankönyv-sorozata jelenik meg szinte évről évre, éspedig bővített kiadásokban, hanem ugyanezt a narratívát kínálja a „felnőtt” közönségnek, s ennek alapján építi fel magnum opus-ait, a reformkorról és az 1848/49- ről szólókat.11

Lajtai másik elemzési módszere a nagyjából egykorú tankönyvek párhuzamos összehasonlítása. Jelzi először azok terjedelmét, s azt, hogy pl. egy verses brosúra és egy többszáz oldalas jegyzetekkel zsúfolt tankönyv nehezen vethető egybe - de megteszi, a kellő óvatossággal és módszertani jártassággal. A két — az időbeli alakulásra figyelő és az egykorúak összevetésén alapozó - eljárás folyvást ismétlődik az egyes tematikus vizsgálódásokkor (pl. őstörténet, II. József kora), eléggé bonyolult szerkezetet eredményezve, de meggyőző eredményekre jutva. Historiográfiánkban egyedül Lajtaitól ismerhetjük meg az ekkoriban tanított gyermekek történelmi tudatvilágát. Elemeit — bár a szerző, teljes joggal, nem bocsátkozik spekulációkba — a nem-iskolázott, magyarán analfabéta tömegek irányába közvetíthette az iskolások által „elmesélt” ismeretanyag, de közvetíthette a szószék is. Hiszen a papok, lelkészek ilyen iskolázottság alapjain kapcsoltak össze múltat és jelent. (Egy következő kutatási lépés a prédikációk ilyen tárgyú elemzése lehetne.)

Lajtai L. László kiváló elméleti felkészültséggel, nagy forrásanyagot feldolgozva adta közre munkáját. Maga is jelzi, hogy a német nyelvű tankönyveket, a fordítások révén, bevonja tárgyalásába, de ugyanezt nem végezhette már el a korábbi latin nyelvű tankönyvek vonatkozásában. Kitekint a nemzetiségi tankönyvek felé is. A szerzővel szemben csupán a cenzúra-anyagok feldolgozását fogalmazhatjuk meg hiányként. Nem tudjuk, mit húzott ki s mit engedett át a cenzúra? - A tankönyveknél szenzitívebb anyag nemigen kerülhetett a kezükbe.

Különösen meglepő a hatóságok engedékenysége 1849 után, amikor pl. megjelenhetett a Hármas Kis Tükör helyesírási tanácsadó részében a tavaszi hadjárat győztes csatáinak felsorolása, vagy Lajtainál arra találunk adatot, hogy a császárhimnusz királyhimnusszá formálva lát magyarul napvilágot.

11 Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig I—II. Genf, 1864; Uő: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben I—III. Genf, 1865. Mindkét munka további, javított-bővített kiadásokban is megjelent.