Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Bobay István: Egy kalandos sorsú magyar huszár, Jajczay József élettörténete. Különös tekintettel a Hawaii-szigeteken végzett kapitányi és kiképzői tevékenységére és az egyéb 19. századi hawaii-magyar történelmi kapcsolatok kérdéséről III/747
758 BOBAY ISTVÁN ban bekövetkezett haláláig állt a szigetek élén.56 Az elhunyt uralkodót legfiatalabb testvére Kauikeaouli — uralkodott III. Kamehamea néven — követte, aki 1854. december közepéig uralkodott.57 Az ő uralkodása alatt 1840-ben hirdették ki a hawaii alkotmányt,58 továbbá királysága idején sikerült stabilizálnia országa helyzetét is, ugyanis 1842-ben az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország továbbra is elismerte országa függetlenségét.59 Halála után 1855-től Liholiho Alexander — uralkodott IV Kamehamea néven — következett a trónon, akit 1863-ban három évvel idősebb bátyja Lot — uralkodott V Kamehamea néven — követett a trónon.60 A testvérpár uralkodásának közel két évszázada alatt komoly változások következtek be a szigetvilág életében. Egyrészt ekkoriban kezdett megélénkülni a szigetvilág kereskedelmi és közlekedési forgalma mind az amerikai mind az ázsiai kontinens és Ausztrália irányába,61 másrészt a Hawaii-szigetek gazdasága ez alatt az időszak alatt teljesen átalakult. A korábban fő bevételi forrásnak számító bálnavadászatot, az amerikai export lehetőségek folyamatos beszűkülése következtében — kőolaj és a petróleum használatának az előretörése miatt — ekkoriban kezdte felváltani legfőképpen az ültetvényes cukoripar, illetve a kávé és az egyéb egzotikus gyümölcsök termesztése. A cukoripar előretörését jól mutatja, hogy míg 1855-1857 közötti években évente átlagosan kicsivel több, mint 500 ezer font cukrot exportáltak a szigetekről, addig ez az arány 1870-1872 közötti időszakra 19 millió fontra növekedett, amelyben nagy szerepe volt a közben véget érő észak-amerikai polgárháborúnak is.62 A szigetvilág és a Csendes-óceán térsége ekkoriban egyre jobban felkeltette az egyre erősödő Amerikai Egyesült Államok érdeklődését, amely szakítva a klasszikus gyarmatosító hatalmak politikájával először gazdaságilag vonta maga köré a gyarmatosítandó területet, amely folyamat az amerikai polgárháború lezárultával még jobban felerősödött.63 A Hawaii-szigeteken lezajlott gazdasági 56 Daws, GShoal, i. m. .55; 73 57 Daws, G.: Shoa.l i. m.73; 153 58 Daws, GShoal, i. m. 107 59 Daws, G.: Shoal, i. m. 113 60 Daws, G.\ Shoal, i. m. 134. 61 Ralp Simpson Kuykendal: The Hawaiian Kingdom: 1854-1874 Twenty critical years. University of Hawaii Press, Honolulu, 1982. 163-172. 62 Kuykendal, R.S.: The Hawaiian, i. m. 135-163. 63 Az Egyesült Államok 19. századi Csendes-Óceániai befolyásának növekedésében három magyar 1848-49-es emigráns is közrejátszott. Egyrészt az észak-amerikai polgárháborúban részt vevő Stahel Számwald Gyula a háborút követőenl866-tól 1884-ig az Egyesült Államok Yokohamái konzuljának a tisztét töltötte be, majd ezt követően 1885-ben egy évig Sanghajban volt konzul. Másrészt a gyulai születésű Pomutz Györgynek az Egyesült Államok szentpétervári konzuljaként nagy szerepe volt abban, hogy az USA megvásárolta Oroszországtól Alaszkát. Vándor József szintén 1848-49-es emigránsként telepedett le az Egyesült Államokban, ahol jogi diplomát szerzett és ügyvédként praktizált. Az észak-amerikai polgárháború kitörésekor a Wisconsin állam kormányzója Alexander Randall felkérte egy önkéntes ezred felállításának a megszervezésére. így került felállításra a 7. Wisconsini gyalogezred, amelynek kiképzője a nevezett magyar emigráns lett. Azonban katonái körében népszerűtlensége és egy sebesülése folytán lemondott az ezredparancsnokságról, amit követően Abraham Lincoln elnök 1862-ben kinevezte az Egyesült Államok konzuljává az akkor még független Tahitire. Végül 1868-ban Andrew Jonhson elnök visszahívta megbízatásából. Ekkor Vándor San Franciscóban telepedett le, ahol ügyvédként dolgozott tovább 1873. május 7-én bekövetkezett haláláig, így nem kizárt, hogy esetleg találkozhatott is Jajczay Józseffel a nyugati parti városban. Vida István Kornél. Világostól Appomatoxig. Akadémia Kiadó, Bp. 2011. 118-125.,280-283., 319-321.