Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Bobay István: Egy kalandos sorsú magyar huszár, Jajczay József élettörténete. Különös tekintettel a Hawaii-szigeteken végzett kapitányi és kiképzői tevékenységére és az egyéb 19. századi hawaii-magyar történelmi kapcsolatok kérdéséről III/747
754 BOBAY ISTVÁN Pawlowsky Ede művében, Nikolics Emil cikkeiben és Lukáts Gyula naplójában részletes leírását adják a csapatoknak a Közép-amerikai államba történő szállítását illetően is. Mint az a szakaszvezető huszár által közölt visszaemlékezéséből ismert, a körülbelül hatezer fős expedíciós hadsereg gyülekezőhelyéül a mai Ljubjana — akkori hivatalos nevén Laibach — városát jelölték ki az 1864. év végén. A sereg 1200 fős egységekre osztva, fáklyás menettel vonult a feldíszített és ünneplő akkori krajnai városon keresztül a vasútállomás felé, ahonnan öt napos ütemtervvel szállították az expedíciós erőket Triesztbe, ahol a sereg behajózása történt. A szerző az ötödik ütemben felvonuló seregrésszel „melynek nagy részét a huszárság képezte”35 érkezett az Adria-parti városba, amelynek — ebből az információból valószínűsíthetően — Jajczay József is tagja lehetett. Ezen utolsó csoport a brit tulajdonban lévő Indiana nevű „3 árbocos és csavaros géppel”36 37 is rendelkező négyezer tonnás hajón nyert elhelyezést. Az expedíciós sereg utolsó egységével 1864 december 17-én indult útnak az Indiana. A hajó az Adriai-tenger - Brindisi - Jón-tenger - Calabria - Messina - Földközi-tenger útvonalon Afrika partjai mentén jutott el Gibraltárig, ahol egy éjszakára megálltak. Ekkor a hajóról csak a tisztek szállhattak partra, a legénység csupán a hajóról szemlélhette meg „a kikötőben horgonyzó sok mindenféle hajót, a sziklavárat, és festői színben a vár alján elterülő várost”.31 Innen másnap 1864 szilveszterén folytatták tovább útjukat, immáron az Atlanti-óceánon keresztül. A hajó 1865 januárjának közepén érkezett az Antillákra — január 17-19 között Martinique38 szigetén tartottak egy pár napos pihenőt, ahol a sereg az erődben volt elszállásolva — majd Januárius hó 30-án este Vera cruz39 alá” értek és másnap január utolsó napján szálltak partra Mexikóban.40 Pawlowsky Ede visszaemlékezéséből ismert az, hogy az önkéntes szabadcsapat tagjait a Mexikóba érkezés után Vera-Cruz kikötőjéből vasúton egy Cameron nevű kis településre szállították, ahol a sakálok állandó támadásainak kitett sereg nem hagyhatta el a tábor területét. Innen 1865. február 9-én gyalogszerrel tovább indultak Orizaba városába, amelyet február 16-án értek el, itt azonban pontosan egy hónapot volt kénytelen vesztegelni a sereg, mígnem március 15-én útnak indultak Puebla városába. A szerző ezen napoknak az eseményeiről a következőket jegyzi meg: „Márczius 21-én, 6 napi gyaloglás után, Pueblába érkeztünk. Itt az ezredünk számára lovakat kaptunk és 5-6 hét alatt teljesen fölszerelve állott a lovasság is. A huszárszázadok különféle állomásokra osztattak. Egyik Mexikóba, a másik Orizabába, a harmadik Jalapába és így tovább”.41 35 Rosenfeldi Pawlowski E. Miksa császár i. m. 177. 36 Rosenfeldi Pawlowski E. Miksa császár i. m. 177. 37 Rosenfeldi Pawlowski E: Miksa császár i. m. 179 . 38 Sziget az Antillákon, volt francia gyarmat, jelenleg Franciaország egyik megyéje. 39 A város jelenlegi neve Veracruz, jelentős kikötőváros, Veracruz de Ignacio de la Llave államban található a Mexikói-öböl partján közép Mexikóban. 40 Rosenfeldi Pawlowski E.: Szerencsétlen expeditiójának i. m. 177-181. 41 Rosenfeldi Pawlowski E.: Szerencsétlen expeditiójának i. m. 181-183.
