Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Gábor Péter: A Jugoszláviának fizetendő magyar jóvátétel (1945-1949) I/49
72 GABOR PETER nehézséget jelentő hengerelt áruk és vasúti anyagok szállítását lenne célszerű progresszív alapon teljesíteni. A legkevésbé hátrányosan érintett iparágakban (pl. elektrotechnika) lehetséges a degresszív éves eloszlás, így a többi progresszív tétellel egyenletesen beállítható az éves keretösszeg. Egyes árucsoportokat ugyanakkor tovább kell bontani, főleg ott, ahol komplett gyári berendezések is szállításra kerülnek. „Ez utóbbiak ugyanis csak egy időpontban szállíthatók és írhatók jóvá, minek következtében nem lehetséges egyenletes évi összeget rezerválni céljukra, mivel nagyon valószínű, hogy a jugoszláv delegáció elzárkózna az összeg jóváírásától mindaddig, míg az egyezmény értelmében a gyár üzemképesen átadva nincs." Más tételek, mint pl. olajgyár, szándékosan későbbre lettek eltolva, főként azért, „hogy a tárgyalásoknál előrehozhassuk más téren tett engedmények fejében,”63 Végül el kívánták érni azt is, hogy a felvásárlásra elkülönített keretösszeg súlya inkább az első időszakra essen, részben azért, hogy Magyarország ekkor tehermentesíthesse magát elsősorban kisipari cikkek szállításával, „másrészt, hogy később ne álljon rendelkezésre a jugoszláv oknak keretösszeg különleges kívánságaikra s így az mindig valamilyen kellemetlen tétel rovására legyen csak eszközölhető ,”64 Átlagosan 10 millió dolláros törlesztést vettek alapul évente, 1953-ig. A minden várakozást felülmúló hiperinfláció, a szovjetek igényei és a Vörös Hadsereg ellátása miatt (is) kialakuló általános áruhiány összességében lehetetlenné tette a frissen aláírt egyezmény előírásainak betartását. Az ipar és az agrárium sem jóvátételre, sem más célra nem tudott megfelelő mértékben termelni. Ezért a szovjetektől kapott progresszív törlesztési lehetőség birtokában Magyarország Jugoszláviától is hasonló engedményeket kért, amitől a belgrádi vezetés nem zárkózott el, és nem sokkal ezután, 1946. augusztus 12-én megegyezés született a felek között. Gyakorlatilag egyszerre hagyták jóvá a nyolcéves terminust és a progresszív fizetési rendszert is. A teljesítés határideje ugyancsak két évvel lett megtoldva, így Magyarországnak a szovjet egyezmény mintájára 1948-ig évente emelkedő, majd azonos értékben kellett jóvátételt fizetnie. így a Jugoszlávia felé irányuló kötelezettségek a következők szerint oszlottak meg:65 Év Ipar Mezőgazdaság Összesen Eredeti 8 éves Eredeti 8 éves Eredeti 8 éves 1946 13,8 6,8 0,2 0,2 14,0 7,0 1947 13,8 8,8 0,2 0,2 14,0 9,0 1948 14,0 10,0 _ _ 14,0 10,0 1949 14,0 11,0 _ _ 14,0 11,0 1950 14,0 11,0--14,0 11,0 63 Tervezet a jugoszláv jóvátétel évi elosztásának megváltoztatására. A Jóvátételi Hivatalnak címzett dokumentum. Aláírás nélküli, jelöletlen irat. Budapest, 1946. június 2. MNL OL XIX-F-l-b 45. doboz 40/b. jelzésű irattömb. 64 Uo. 65 Magyarország jóvátételi terhei. Jelöletlen irat, aláírás: Dr. Borbás. Budapest, 1947. március 3. MNL OL XXIX-L-l-m egység, 27. doboz, 21. lap.
