Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Tinku Balázs: A Lombard-velencei Királyság létrehozása, kiépülése 1814-1820 III/665
706 TINKU BALAZS ni a hadszervezést, Sommariva altábornagy erőfeszítéseit aláaknázták azok a döntések, amelyek Bécsben születtek. Az átlépő tábornokok pályaképe szintén jól megmutatja, milyen korlátokba ütközött mindenki, aki „napóleoni hendikeppel” indult a császári-királyi hadseregben, de nem tartozott a liberális-szabadkőműves érdekcsoporthoz. Sokan pár év után visszavonultak a szolgálatból, mások viszont hiába szolgáltak hűségesen, soha nem juthattak befolyásos pozícióba. Egyetlen napóleoni tábornok sem töltött be vezető pozíciót, bár beosztottként akár fontos posztokat is betölthettek. Kitűnő példa Luigi Mazzucchelli tábornok karrierje, aki a legtöbbre vitte az átlépő tábornokok közül. Mazzucchelli, az Itáliai Királyság utolsó vezérkari főnöke hadosztálytábornokként (Generale di Divisione - nagyjából az altábornagyi fokozattal egyenértékű) lépett át a Habsburg hadseregbe vezérőrnagyi rangban. 1814. július 2-án előléptették altábornaggyá és kinevezték a laibachi hadosztály élére. 1815-ben hadosztályparancsnokként részt vett a Napoleon elleni hadjáratban (a II. hadtest kötelékében), majd a béke beköszöntével újra Laibachba rendelték, ahol 1830-ig azonos rangban és beosztásban szolgált. 1830-tól 1834-ig az Udvari Haditanács tagja. 1831-ben grófi címet kapott. 1834-ben táborszernaggyá léptették elő, és kinevezték a Morva-sziléziai Főhadparancsnokság élére, amit 1839- ig irányított. Ezután, pályafutásának végén, Mantova erődparancsnoka volt 1844. április 1-i nyugdíjazásáig. 1817-től haláláig (1868. aug. 5.) a 10. (galíciai) sorgyalogezred ezredtulajdonosa volt.179 180 Egy másik példa más szempontból tanulságos. Az 1814 áprilisi Pino-féle puccs után több tábornok, így Giuseppe Palombini és Amilcare Paulucci is megpróbálta meggyőzni Pino-t, hogy folytassák a háborút az osztrákok ellen - sikertelenül. Ennek ellenére, mind Palombini, mind Paulucci minden retorzió nélkül átléphetett Ferenc császár szolgálatába és szerezhetett felelős posztot.'TM Az olasz főtisztek iránti bizalmatlanság, gyanakvás a császári-királyi vezetés részéről két olyan tényezőn alapult, amiről egyetlen átlépő főtiszt sem tehetett; a társadalmi háttér és a napóleoni haderőben való szolgálat. Az elvárt arisztokratikus nívó és a politikai konzervativizmus olyan falat emelt, amelyen kevesen tudtak áthatolni. Felismerve ezt a későbbi vezetés elérte, hogy ösztöndíjas helyeket létesítsenek az olasz nemzetiségű katonatisztek számára. 10-10 ingyenes tanulást biztosító helyet tartottak fenn olaszok számára a Theresianumban és a bécsi Mérnökakadémián, 20 helyet pedig a bécsújhelyi katonai akadémián.181 Ironikus, de azok az ösztöndíjasok, akik 1830 után indultak el a katonai ranglétrán, a Lombard-velencei Királyság megszűnésének idejére érték el azokat a pozíciókat, ahonnan már könnyedén vezetői pozíciókba tudtak volna emelkedni. A császári-királyi hadseregben eltöltött szolgálatuk meghozta számukra az a bizalmat, amely bizalom soha nem adatott meg a napóleoni francia-itáliai hadseregből átlépő tiszteknek. így bár a szándék meg179 Az ADB (http://www.deutsche-biographie.de/sfz59651.html elérés: 2013. október 14.), a Wurzbach Lexikon 17. kötete és Antonio Schmidt-Brentano adatbázisa (http://oesta.gv.at/DocView.axd?CobId= 18890 elérés: 2013. október 14.) alapján. 180 Rath, JThe provisional Regime. 162. 181 Benedikt, H.: Kaiseradler. 121.
