Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Tinku Balázs: A Lombard-velencei Királyság létrehozása, kiépülése 1814-1820 III/665
A LOMBARD-VELENCEI KIRÁLYSÁG ... 1814-1820 701 ezred felállításával. A lovasság sokkal arisztokratikusabb fegyvernem, mint a gyalogság, az itáliai hadsereg lovassága pedig kellően nagy merítéssel bírt ahhoz, hogy egy könnyűlovas ezredet kiállíthassanak belőle. Első parancsnoka Bartolomeo Alberti de Poya ezredes lett, egy ulánusezred veterán főtisztje. Az ezred nemcsak tisztikarának társadalmi összetételében különbözött a gyalogosezredek tisztikaraitól, hanem csapatszellemében is bajtársiasabbnak számított; a tisztek fele hosszú ideig a régi itáliai hadsereg veteránjai voltak. A könnyűlovasezred tisztjeinek és a legénységének szoros kapcsolata is nem bomlott meg úgy, mint más egységeké.153 A kezdeti nehézségek ellenére az Udvari Haditanács további sorgyalogezredek felállításáról döntött. 1816 augusztusában a négy könnyűgyalogos zászlóaljat összevonták és megszervezték belőle a 45. sorgyalogezredet (helyőrségi körlet Padovában). Három másik sorgyalogezred kapott hadkiegészítő körzetet a Királyságban; a 16. (stájer), a 26. (karintiai) és a 44. (galíciai)154 155 156 sorgyalogezred, valamint felállítottak egy helyőrségi zászlóaljat is Peschierában. A nyolc sorgyalogezred tehát öt új alapítású, teljesen olasz legénységű ezredet jelentett (13., 23., 38., 43., és 45.) és három vegyes legénységű ezredet (16., 26., és 44.). Az ezredek hadkiegészítő körzeteinek kijelölése azonban csak 1818-ra zárult hosszas szervezés után. A négy veneto tartománybeli sorgyalogezred közül a 13. ezred központja Padova (1814- ben), a 16. ezredé Treviso (1817-ben), a 26. ezredé Udine (1818-ban) és a 45. ezred pedig Verona (1817-ben) lett. A négy lombardiai ezred közül a 23. ezred központja Lodi (1814-ben), a 38. ezredé Brescia (1814-ben), a 43. ezredé Como (1817-ben, de 1837-től Sondrio-val közösen) és a 44. ezredé pedig Milánó (1818-ban) lett. A 7. svalizsérezred az egész Királyság területéről kaphatott emberanyagot, bár az ezredben döntően lombardiaiak szolgáltak.105 Az olaszokkal szembeni előítéletek nemcsak a már említett szervezési esetekben érthetőek tetten, hanem a csapattestekkel való bánásmódban is. Az olasz ezredeket nemcsak távoli helyőrségi posztokra vezényelték viharos gyorsasággal, hanem más, apróbb kivételezések alanyai is voltak. A császári-királyi hadseregben bevett gyakorlat volt, hogy a hadiállapot megszűntével csak az első két zászlóalj marad helyőrségben, a harmadik zászlóalj hazatér a körletébe és tartalékot képez. Franciaország (és részben Nápoly) megszállásának befejeztével 1817 szeptemberében is ezt a gyakorlatot követték a hazatérő egységek - kivéve az olasz egységek. Ez azért is volt szembetűnő a kortársaknak, mert egyetlen olasz egység sem vett részt egyik megszálló kontingensben sem. Ferenc császár mindössze ezredenként két-két századot engedélyezett az eredetileg felállított négy sorgyalogezrednek, hogy hazatérhessenek. A négy napóleoni veteránokból szervezett ezreddel szembeni bizalmatlanságot jelzi az is, hogy a négy új ezred velük ellentétben a Királyságban állomásozhatott.1’'’ 153 Sondhaus, L.\ Emperor. 18. 154 a 44. sorgyalogezred eredetileg is olasz legénységű volt 1744-es alapításától 1806-ig, utána lengyel körzetet jelöltek ki számára. 155 Uo. 156 A 45. sorgyalogezredet nem szabad a napóleoni veteránokból álló egységekhez hasonlítani, mivel nagyon vegyes hátterű, többszörösen megrostált állományú csapattest volt már születése pillanatában. Valószínűleg emiatt is maradhatott hazai földön 1821-ig.
