Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Gábor Péter: A Jugoszláviának fizetendő magyar jóvátétel (1945-1949) I/49
hat, ezért nem fogadható el. Eleve nem egységes, mert térségenként változhat, sokszor csak ún. dömping-árakat jelöl, nemegyszer idényszerű és az egyes országok közötti árukompenzációk miatt sokszor csak viszonyítási értéket takar. (Mivel sok esetben az ellenszállítások is alacsonyabb áron történnek, könnyen előfordulhat, hogy az árak politikai okokból is gyorsan megváltoznak.)50 Az MNB azt is kiemelte, hogy Magyarország a fegyverszüneti egyezmény szerint nem a teljes károkozásért felelős, hanem 300 millió dollár értékben tartozik jóvátételt fizetni a három állam felé. „Nem lehet tehát ezt a terhet nem magyar vonatkozású, idegen árak figyelembevételével megnövelni. ” Szintén a FE mondta ki azt is, hogy a jóvátételi kötelezettség olyan áruk szállításával teljesítendő, amelyekről a felek az 1938-as árak alapján egymás között megállapodnak. Téves tehát az a jugoszláv álláspont, hogy az árak kérdésében nincs szükség megállapodásra, és elegendő csupán azok számszerű, statisztikai jellegű megállapítása. A FE dollárárai kizárólag fix értékmérőként szolgálnak, erre utal az is, hogy a dollár és az arany értékviszonyát is rögzítették benne.51 A magyar fél a megegyezés céljából az alábbi árucsoportok létrehozását javasolta: (1) Olyan cikkek, amelyek a szovjetekkel kötött megállapodásban is szerepelnek, (2) Azon termékek, amelyeket 1938-ban már szállítottunk Jugoszláviába, (3) Speciálisan magyar előállítású áruk, amelyeket korábban Jugoszláviába nem exportáltunk. Az első esetben több cikk ára kedvezőbb vagy rosszabb megállapítást nyert a szovjeteknél, így bizonyos egyensúly állt fent közöttük, de az illetékesek arra figyelmeztettek, nem biztos, hogy ez Jugoszlávia esetében is igaz volt. Ennek ellenére a magyar fél ebben a relációban is elfogadta a szovjet árakat. A második pontnál úgyszintén, noha a háború előtt erős volt az exporttámogatás. A 3. pontban viszont az 1938-as belföldi ár alkalmazását látta szükségesnek a magyar bizottság.52 A jugoszláv reakció (dr. Bauer tolmácsolásában) a következő volt: az első pontot elfogadják, sőt lényegében a másodikat is, de azzal a kiegészítéssel, hogy az 1938 körüli éveket is vegyék figyelembe, ezen belül is a gyári eladási (nem előállítási!) árakból induljanak ki, adók és illetékek nélkül. Végül a harmadik pontban a konkurens világpiaci árak alapján a magyar gyártási és minőségi különbségek figyelembevételével állapítsák meg az árakat. A fenti számításokhoz járult még a Fegyverszüneti Egyezményben feltüntetett 15 százalékos felár is. Dr. Bauer kifejtette, hogy „a jugoszláv delegáció nem parancs-megegyezést óhajt, nem kívánja a magyar gazdasági élet csődjét és a fenti árak konkrét megállapítása alkalmával komoly ígéretet tesz a merev álláspontok elhagyására. Ennél az ígéretnél utalt az eddigi tárgyalásokon tanúsított megbízható jugoszláv magatartásra is. ” A magyar fél elfogadta dr. Bauer érvelését.53 A JUGOSZLÁVIÁNAK FIZETENDŐ MAGYAR JÓVÁTÉTEL (1945-1949) 67 50 Ugyanott, 128. lap. 51 Ugyanott, 128-129. lap. 52 Feljegyzés a jugoszláv delegációval 1946. február 11-én az árkérdésben tartott jóvátételi tárgyalásról. Jelöletlen irat. Budapest, 1946. február 11. MNL OL Z12 96. (volt 30.) doboz, 129-130. lap. 53 Uo. 130. lap.
