Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Gábor Péter: A Jugoszláviának fizetendő magyar jóvátétel (1945-1949) I/49
1000 tonnás uszályt és egy 100 tonnás nem önjáró úszódarut szállítunk, 1947- ben 2 db önjáró úszódarut, 1948-ban 1 db 250 köbméter teljesítményű szívókotrót, az orosz jóvátételre szállított minta szerint.23 A Ganz számításai alapján egyébként egy 500 tonnás uszály 122.000, egy nagyteljesítményű kotrógép pedig 2.300.000 P-be került a békebeli árakon.24 Az IKART kérte, hogy változtassák meg a jóvátételi megrendelések gyakorlatát, mert a jelenlegi módszer, miszerint az IKART ún. előmegrendelések formájában továbbítja a cégek felé a Külügyminisztérium, illetve a JK felől a jugoszláv parancsmegrendeléseket, nem kielégítő. „Ezért javasoljuk ennek az eljárásnak jóváhagyását, hogy a Kormánybiztosság részéről hozzánk érkező minden jugoszláv rendelést a t. Osztálynál r. u. bemutathassuk, amikoris a t. Osztály a rendeléssel kapcsolatos utasításait az IKART-nak megadja. Ennek az utasításnak megfelelően fogjuk az előmegrendeléseket, illetve a végleges parancsmegrendeléseket a cégeknek kiadni.”25 A jugoszlávok részéről a megbeszélésekkel kapcsolatban is merültek fel kifogások. Delegációjuk egyik tagja, Gavrilovic sérelmezte, hogy (1) nem kaptak jegyzőkönyvet a tárgyalásokról, (2) ugyancsak nem kapták meg több ipari termékre vonatkozóan a magyar árajánlatok jelentős részét, és (3) a beérkezettek is véleményük szerint 3-400%-kal magasabbak az 1938. évi ipari áraknál. Az Iparügyi Minisztérium válaszában közölte, (1) Gavrilovic saját kezűleg írta alá a jegyzőkönyvek átvételéről szóló elismervényt, (2) csak a szerszámgépekről nem adták még át az adatokat, de ezek beszerzése is folyamatban van, (3) számlákkal igazolható, hogy a Munkaközösség (legtöbbször) az 1938-as árakat adta meg. Ezekhez kizárólag a FE által is engedélyezett 15 százalékos felárat tették hozzá. Az újjáépítésért felelős tárca szerint a jugoszlávok valószínűleg az 1938-as kompenzációs árakkal tévesztették össze az utóbbiakat, amelyek valóban magasabbak voltak a piaci értékeknél, de emlékeztettek arra, hogy annak idején Jugoszlávia is hasonló árakat alkalmazott kompenzáció esetében, így sem jön ki azonban a fent említett 3-400 százalékos differencia. Azzal azonban egyetértettek, hogy a Munkaközösség néhány esetben valóban magas árakat tüntetett fel, még akkor is, ha a szovjetek által diktált árak viszont irreálisan alacsonyak voltak. A Kereskedelmi és Közlekedésügyi Minisztérium részéről annyit tettek hozzá, hogy a szállítás (Jugoszlávia felé is) mindenképpen nehézségekbe fog ütközni. A Vörös Hadsereg által összegyűjtött tehervagonok nagy része ugyan MAV-tulajdonban volt, de közülük alig néhány tért csak vissza az országba. A kérdés rendeződését a majdani békeszerződéstől várták.26 A JUGOSZLÁVIÁNAK FIZETENDŐ MAGYAR JÓVÁTÉTEL (1945-1949) 59 23 Jegyzőkönyv a jugoszláv-magyar jóvátételi szállításokról. Budapest, 1945. november 16. Aláírás nélküli, jelöletlen irat. MNL OL XIX-F-l-b 45. doboz. 24 Ganz-gyár áradatai az 1938-ban érvényes különféle hajóárakról. HD/1058. sz. irat. Budapest, 1945. november 7. MNL OL XIX-F-l-b 45. doboz. 25 Jugoszláv jóvátételi rendelések. Az IKART levele Forbáth Róbertnek az Iparügyi Minisztériumba. Jelöletlen irat, két, nem olvasható aláírással. Budapest, 1945. november 2. MNL OL XIX-F-l-b 45. doboz, 40/b. jelzésű irattömb. 26 42.SZ. feljegyzés a Jóvátételi Kormánybiztosság 1945. november 26-i üléséről. Szigorúan bizalmas, jelöletlen irat. Budapest, 1945. november 26. MNL OL XXIX-L-l-m 27. doboz, 141-144. lap.
