Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Deák Ágnes: Forradalmár emigránsok nyomában - a bécsi rendőrség ügynökei külföldön az 1850-es években III/601
616 DEÁK ÁGNES lencei rendőrigazgató számára ügynöki teendőket a konzulátus korábbi vezetőjének javaslatára. Kempen tudomásul vette ezt, de különleges elővigyázatosságot követelt a kompromittálódás elkerülése végett Schroth-tól.74 Zökkenőmentes volt az együttműködés az információcserét illetően is Kempen hivatala és a külügyminisztérium között. A saját csatornáikon beérkező jelentéseknek a másik által hasznosítható információit Kempen és Buol kölcsönösen egymás rendelkezésére bocsátották. Hogy milyen információkat várt Kempen külföldi ügynökeitől, összefoglalja ismét csak újságszerkesztői levélként álcázott, Gelich Richárdhoz intézett utasítása 1854-ben: „Semmi kombinálás, ... semmi frázis, és csakis tények. A személyeket és tényeket, melyek bennünket érdekelhetnek, ismeri. Amennyiben Ön megmondja nekünk, az itt tartózkodik, az ott, ez ezt és azt csinálja vagy részt vesz abban, azt hálásan vesszük, és levonjuk a következtetéseinket. Mi csak szigorú lelkiismeretességet követelünk és a tények lehető legpontosabb közlését. így azután belátja, hogy egy olyan ember szavainak puszta idézése, aki nézeteit naponta változtatja, s bizonyára mást mond, mint amit gondol és cselekszik, számunkra nem bírhat jelentőséggel.”75 Azaz puszta tényközlést várt és követelt, bármiféle következtetés levonását saját hivatala számára tartotta fenn. Természetesen a külföldön működő ügynökök esetében meglehetősen nehéz volt annak eldöntése, mennyire bízhatnak benne, hiszen a folyamatos szemmel tartás sokkal nehezebb volt, mint belföldön. Nem csoda, hogy e területen még több látványos melléfogásnak lehetünk tanúi. De természetesen a külföldön folyó államrendőrségi adatgyűjtés nem korlátozódott kinn élő ügynökök tevékenységére. Időről időre Magyarországról Nyugat-Európába utazó alkalmi ajánlkozókat vagy már idehaza is ügynökként alkalmazott személyeket megbízott Kempen efféle feladattal. Változó sikerrel. Moritz Schiff losonci kereskedő, akinek üzlete 1849-ben csődbe jutott, először 1854 tavaszán ajánlkozott Bach belügyminiszternél, majd 1854 októberében, miután Londonból hazatérőben Lübeckben letartóztatták, mivel „forradalmi pénzeket” és kompromittáló iratokat találtak nála, a pesti rendőrigazgatóságon tett részletes beszámolót londoni útjáról, s kimerítően beszámolt az emigráción belüli viszonyokról.76 Ezzel szemben nagy balfogásnak bizonyult 1859. március végén a híres énekesnő Schodelné Klein Rozália fiát, Schodel Józsefet saját 74 Schroth és Kempen levélváltását (1853. okt. 16-nov. 2.) lásd: HHStA IB BM 175/1853. 75 „...keine Raisonnements, keine Conjecturalpolitik [?], keine Phrasen, und nur Thatsachen. Die Persönlichkeiten, die Facta, welche für uns ein Interesse haben können sind Ihnen bekannt. Wenn Sie uns sagen, der befindet sich da, jener dort, das und jenes wird unternommen, oder hat sich zugetragen, so werden wir es dankbar anerkennen, und unsere Schlüsse selbst ziehen. Wir verlangen nur strenge Gewissenhaftigkeit und möglichst genaue Angabe des Thatsächlichen. Sie werden daher wohl einsehen, daß bloße Citate der Worte eines Mannes, der seine Ansichten über Nacht ändert, und wohl auch anders spricht, als er denkt und handelt, für uns keine Bedeutung haben kann.” Kempen levélfogalmazványa Gelichhez, Bécs, 1854. okt. 24. HHStA IB BM 5864/1854. 76 Hadtörténelmi Levéltár, Abszolutizmus kori iratok, Fondokhoz nem kapcsolható könyvek, 113. r. sz. Geheim Präsidial Protocoll 1859:1488. sz. iktatókönyvi bejegyzés; „Moriz Schiff” címmel összefoglaló akta, HHStA, IB, BM 5196/1854.; Moritz Schiff ügynökjelentése londoni útjáról, Prága, 1854. okt. 9. Uo. 3664/1854.
