Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Deák Ágnes: Forradalmár emigránsok nyomában - a bécsi rendőrség ügynökei külföldön az 1850-es években III/601
608 DEÁK ÁGNES Mindenekelőtt szembeötlő, hogy nyolc személy is szerepel (főként német államok beli állomáshelyeken), akiknek az alkalmazása az 1848 tavasza előtti időszakra nyúlik vissza. Úgy látszik, Bach korábban említett kijelentése ellenére néhány fontos, kipróbált konfidenssel sikerült újra kiépíteni a kapcsolatokat.32 A legnagyobb számban magyar emigránsok szerepelnek az ügynöknévsorokban, a pontos létszámot azonban az ő esetükben is nehéz megállapítani, mivel egy fő esetleg szerepelhet kétszer is a táblázatban: egyrészt valamelyik fel nem fedett törökországi konfidens fedőneve alatt, utána pedig ismét más fedőnév alatt nyugat-európai ügynökként. Ezt valószínűsíti az is, hogy jó néhány emigráns azok közül, akiknek ügynöki tevékenységét a magyar szakirodalom már korábban azonosította (Pollák Móric, Deéssy Ernő, Lórody Ede, Házmán Ferenc, stb.), nem szerepelnek név szerint a táblázatban, illetve Lórody már csak new yorki konfidensként tűnik fel. Továbbá az a lehetőség is fennáll, hogy ugyanazt a fedőnevet eltérő időpontokban használta két eltérő személy is, ami tovább nehezíti a történész dolgát. Ráadásul egészen biztosan nem szerepel minden ügynök ezekben a kimutatásokban, ennek két fő oka van. Egyrészt ezek a források elsősorban költségkimutatás céljából készültek, ezért azokban csak azokat említették, akik többé-kevésbé rendszeres pénzügyi juttatást kaptak. Azaz az Engelshofen által második és harmadik kategóriába tartozó személyek ezekben a kimutatásokban nem jelennek meg. Nem találkozunk például a Mandl fivérek nevével, akiket pedig a történeti szakirodalom már régóta mint a legeredményesebb ügynökök példáit tartja számon, őket Bach feltehetőleg személyes bizalmasainak tekintette, nem rendszeresített ügynököknek.33 Másrészt a kimutatások nem tartalmazzák (ezért összefoglaló táblázatunk sem) az egyes ügynökök „alügynökeit”, illetve bizalmas levelezőit. Egy szintén Bach hagyatékában szereplő akta 1851 januárjában például megemlíti, hogy a londoni „B.” ügynök, feltehetőleg az 1850-es kimutatásban „Dr. Beer” néven szereplő eredetileg magyarországi konfidens, a saját maga által kapott havi 25 font mellett még felvett 15 fontot három személy: „Csernátony”, „Winkler” és „Tiva” (?) részére.34 De olyan is pel Francisci Kazimir főhadnagy, „Nagy” vezetéknévvel pedig összesen tizenegy fő. A biztos azonosításhoz azonban jelenleg nem áll rendelkezésre elegendő információ. Vö. „Létszáma a menekült magyar hadseregnek, úgy az azokkal létező polgári rendűeknek. Névsorozata” In: 1849-1866. Adalékok a kényuralom ellenes mozgalmak történetéhez. Az Asbóth-család irataiból. Pest, 1871. 9-13.; az egyik konfidenslistán, így a függelékként közölt táblázatban is kétszer is szereplő „Kolmar” egyike feltehetőleg Kollmann (Kohlman) József. Vö. Kertbeny: Alfabetische Namensliste 30. és Csorba: Az 1848- 1849-es törökországi magyar emigráció 379. 32 A mainzi Informationsbüro munkatársai voltak: Wilhelm Binder, Bernhard Lizius, Wilhelm Fischer, Dr. Hermann Ebner. Vö. Fritz Antonius: Zum Konfidentenwesen des Vormärz. Historische Blätter, 7. Heft (1937) 81-88. 33 A Mandl fivéreknek az ausztriai rendőrséghez fűződő kapcsolatairól lásd: Hajnal: A Kossuth-emigráció Törökországban I. 330-331. Frank: Egy emigráns alakváltásai, 48-50., 141-148. 34 Bach feljegyzése, Bécs, 1851. jan. 2. AVA, Bach Nachlass, Kt. 26. Csernátony Lajosról az emigráció sejtette ezt, újságíró tevékenysége a Magyar Hírlapban, a magyar emigráció köreiről való tudósításai belső ügyeket is kiteregettek, s ezt rossz néven vették tőle, 1850 októberében a párizsi magyar emigráció vezetői Teleki László elnökletével kérdőre vonták, s kizárták körükből. Jánossy már rámutatott, hogy ennél többről volt szó, Bangyának küldte, Jánossy szavaival élve, „albérleti” jelentéseit. Vö. Angyal Dávid: A magyar hírlapirodalom 1849-1860. In: Fáik Miksa és Kecskeméthy
