Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Deák Ágnes: Forradalmár emigránsok nyomában - a bécsi rendőrség ügynökei külföldön az 1850-es években III/601
602 DEÁK AGNES sejében is ügynökségeket kell létrehozni.3 A külföldön folytatott államrendőrségi tevékenység fő feladata a tárgyalt időszak során végig a magyar, olasz és lengyel demokrata emigráció szemmel tartása volt, kiegészülve a nemzetközi munkásszerveződések megfigyelésével. 1851 elején a belügyminiszter a szemmel tartandó legfontosabb városokként Párizst, Londont, Belgrádot, Konstantinápolyi, Aleppót, Kütahyát és New Yorkot jelölte meg.4 Az 1850-től a birodalom vezetői köreiben egyre intenzívebbé váló politikai belharcok össztüzében Bach számára különösen fontos volt a titkosszolgálat, hogy a jól értesült „szakember” szerepét játszhatja, elsősorban a társadalmi mozgalmak visszaszorításának terén, gyakran dicsekedett azzal, hogy jobban értesült az európai „társadalmi-forradalmi” mozgalmakról, mint az osztrák külképviseletek.5 A minisztertanács ülésein gyakran beszámolt a Kossuthról és a magyar szabadságharc emigráns vezetőiről beérkezett hírekről, hetenként összefoglalót terjesztett a császár elé.6 1850-ben több mint négyezer jelentés futott be külföldről Bach hivatalába.7 Szervezetileg elkülönítettek „főügynökségeket”, azaz „páholyokat” (Hauptagentur), ahol egy-egy kipróbált és tapasztalt ügynök maga irányította más, kapcsolódó területeken működő konfidensek tevékenységét. Bach 1851 elején nyolc főügynökséget jelölt meg: Zürich (Észak-Svájc), Genf (Nyugat-Svájc), Strasbourg (Svájc, Elzász), Frankfurt, Lipcse, Berlin (egy filiáléval Hamburgban), Belgrád és Korfu. Keleten speciális volt a helyzet, amennyiben Konstantinápolyból (a belgrádi konzul koordinálásával) további központokat (.Agentur) fogtak össze, melyek Athénben, Aleppóban, Szmirnában, Kütahyában, Sumlában, Bukarestben és „Dulcá”-ban működtek.8 A keleti információszerzést nem közvetlenül Bécsből irányították. A kulcsszemély a konstantinápolyi főkonzul, Anton von Mihanovich volt (de Theodor Teja Radosavljevic alezredes belgrádi főkonzul is fontos szerepet játszott), aki Bach felkérésére szállította a bizalmas információkat, s bizonyos mértékig koordinálta az ügynöki tevékenységet. A konstantinápolyi osztrák követség fordítóként alkalmazta Gabriel Jasmagyot, aki a keleti hálózat közvetlen irányítója volt Konstantinápolyban. Vele érkezett 1849 nyarán Törökországba Ko3 A minisztertanács ülésének jegyzőkönyve, 1849. aug. 27. Die Protokolle des österreichischen Ministerrates 1848-1867. II. Abteilung: Das Ministerium Schwarzenberg. Bd. 1. Bearbeitet und eingeleitet von Thomas Kletecka. Wien, 2002. 636.; vö. A Kossuth-emigráció Törökországban. Kiadja: Hajnal István. 1. köt. Bp. 1927. 1. köt. 712. 4 Bach előterjesztés fogalmazványa az uralkodóhoz, Bécs, 1851. febr. 4. AVA, Nachlass Bach Kt. 26. 5 Christoph Stölzl: Die Ara Bach in Böhmen. Sozialgeschichte Studien zum Neoabsolutismus 1849-1859. (=Veröffentlichungen des Collegium Carolineum, Bd. 26) München-Wien, 1971. 260., 262. 6 Példaként lásd: a minisztertanács üléseinek jegyzőkönyve, 1849. dec. 17., 1850. ápr. 18., 23. Ministerratsprotokolle II/l. 908-909., II/2. 312-313., 322.; vö. Hajnal: A Kossuth-emigráció Törökországban I. 328. 7 Bach előterjesztés fogalmazványa az uralkodóhoz, Bécs, 1851. febr. 4. AVA, Nachlass Bach Kt. 26., közli: Jánossy Dénes: A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában 1851-1852. 1. köt. Bp. 1940. 462. 8 Bach előteijesztés fogalmazványa az uralkodóhoz, Bécs, 1851. febr. 4. AVA, Nachlass Bach Kt. 26.; „Dulca” feltehetően a Montenegro területén fekvő Duklja település.
