Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Gábor Péter: A Jugoszláviának fizetendő magyar jóvátétel (1945-1949) I/49
A JUGOSZLÁVIÁNAK FIZETENDŐ MAGYAR JÓVÁTÉTEL (1945-1949) 57 rül továbbra is nagy a zűrzavar. A cég ugyanis csak egy részét ellenőrizte a folyamatoknak, egyesek pedig, mint például a pécsi szénbánya, már 1944 decemberében is szállítottak szenet a jugoszlávoknak, akik ezért pengővel fizettek. Akárcsak Csehszlovákia esetében, jugoszláv vonalon sem volt többé rentábilis az elértéktelenedő nemzeti valutával történő fizetés, ezért a további, pengővel ellentételezett szállításokat felfüggesztették.19 A jugoszlávok kifogásolták, hogy a már jóval a döntést megelőzően, október 26-án leállt a magyar szénkivitel. Magyarországon ekkor naponta 1450 tonna szenet termeltek, ebből csak az államvasutak igénye 1000 tonna volt, de pécsi erőmű, illetve a budapesti gázgyár is az elsődleges nagyfogyasztók között volt. A szállítások felfüggesztése előtt Jugoszlávia napi 400 tonna szenet kapott Magyarországtól. A magyar fél egy korábbi ajánlatában a következő tételek szerepeltek: naponta 200 tonna szén, 50 tonna koksz Pécsről, valamint további 150 tonna szén Salgótaijánról történő szállítása. Ezt a jugoszlávok nem fogadták el és ragaszkodtak a napi 400 tonnás pécsi szénkvótához. Az iparügyi tárca illetékesei vizsgálták a kérdést, ám közben kiderült, hogy félreértés történt: Pokornyék nem azt kérdezék a JK részéről, hogy mi volt a korábbi gyakorlat (azt ők is ismerték), hanem hogy konkrétan milyen szerződést kötöttek annak idején a jugoszlávokkal, és hogy az konkrétan hogyan lett végrehajtva. A magyarországi szénhelyzethez egyébként nagyban hozzájárult a két vezető szovjet (irányítású) szerv, a SZEB és a Magyarországi Szállítások Hivatalának (MSZH) rivalizálása is, akik sokszor egymással homlokegyenest ellenkező utasításokat adtak ki. „Például a közelmúltban az MSZH átírt a kormányhoz, hogy a jóvátételi üzemeknek miért nincs szenük. Ugyanekkor a SZEB a Magyarországon állomásozó Vörös Hadsereg részére december hóra sürgősen 40.000 tonna szenet követelt. ” A jóvátételi kormánybiztos megbeszélést folytatott Gordon Ferenc pénzügyminiszterrel is a szállításokra vonatkozó halasztási kérelem ügyében, aki azonban csak hosszas vizsgálat után tartotta támogathatónak a tervezetet. Ez egyébként nemcsak a Szovjetunióra, hanem Csehszlovákiára és Jugoszláviára is vonatkozott. Pokorny ezt követően közvetlenül Tildy Zoltán miniszterelnökhöz fordult. Tildy álláspontja az volt, hogy amíg nem ismert előtte az ország pontos gazdasági helyzete, addig nem lép az ügyben. A tárgyalóbizottságot pedig felszólította, hogy a csehek és a jugoszlávok esetében továbbra is halogató taktikát folytasson addig, amíg a szovjetekkel nem alakul ki valamiféle megegyezés.20 A megbeszélések során szóba került komplett élelmiszeri berendezések legyártása és leszállítása. A magyar fél a későbbiekben (mindenképpen csak 1946- tól kezdődően) elvi ígéretet tett egy napi 200 t kapacitású étolaj- és margaringyártó berendezést szállítására (kivéve az olajkeményítő részleg egy részét, mivel az külföldi szabadalmi oltalom alatt állt). A berendezés értékét 6 millió dollárra taksálták, ehhez még hozzáadódott a helyszíni szerelési munkálatok költsége. (Az akkori forgalmi adó mértéke egyébként 5% volt!)21 A fenti gyártósoron 19 39. sz. feljegyzés a Jóvátételi Kormánybiztosság 1945. november 19-ei üléséről. Szigorúan bizalmas, jelöletlen irat. Budapest, 1945. november 19. MNL OLXXIX-L-l-m 27. doboz, 134—135. lap. 20 42.sz. feljegyzés a Jóvátételi Kormánybiztosság 1945. november 26-ai üléséről. Szigorúan bizalmasjelöletlen irat. Budapest, 1945. november 26. MNL OL XXIX-L-l-m 27. doboz, 141-144. lap. 21 Feljegyzés a jugoszláv jóvátételi tárgyalások vegyészeti és élelmiszeripari csoportjára vonatkozóan. Budapest, 1945. november 10. MNL OL XIX-F-l-b 45. doboz 40/b. jelzésű irattömb.
