Századok – 2014

TÖRTÉNETI IRODALOM - Städteatlanten. Vier Jahrzehnte Atlasarbeit in Europa (Ism.: Lakatos Bálint) II/553

ségesen ismertetve a tanulmányok tartalmát azok egymásutánjában —, másrészt szól a várostörténeti atlasz vállalkozásának elemeiről is, egyfajta történeti áttekintésben, harmadrészt pedig a kiadványt megjelentető intézet dicséretét is zengi - méltán, de talán egy feszesebb, és a vállalkozás történetét áttekinthetőbben elmondó szöveg hasznosabb lett volna. Mindenesetre a bevezető szerint a kötetben két konferencia anyagának részletei olvashatók. Az egyik egy 2007. évi, a kötet alcímével egyező alcímű konferencia Münsterben zajlott a CIHV szervezésében, a másik egy 2008-ban Rómában „Descriptio urbis” címmel rendezett tanácskozás volt, ennek az egyik szekciója szólt a kataszteri térképek használhatóságáról. (E szekció négy tanulmánya került a II. blokkba.) Mivel nem minden szerző készült el a tanulmányával, ráadásul a kötet szerkesztése is elhúzódott, a csoportosítás nem a konferenciák szerinti beosztást tükrözi. A német és osztrák (Wilfried Ehbrecht, Holger Th. Gráf, Ferdinand Opll, Andrea Pühringer, Daniel Stracke és Thomas Tippach), lengyel (Römern Czaja, Rafal Eysymontt), ír (Howard Briem Clarke, Anngret Simms), finn ( Marjatta Hietala), magyar (Szende Katalin) és horvát (Mirela Slukan Altié) szerzők mindegyike atlaszkészítő: személyes tapasztedataikat, illetve hazájuk vállalkozásának jellemzőit osztják meg az olvasóval. Ez mindenképpen a kiadvány erénye. Közülük a lengyel Roman Czaja és a horvát Mirela Slukan Altié, mivel mindkét konferencián részt vettek, két-két tanulmánnyal szerepelnek, ugyanígy Wilfried Ehbrecht a bevezetőn kívül még egy terjedelmes, és bibliográfiai adattárral is megtoldott tanulmányt jegyez. (Gráf és Pühringer, valamint Stracke és Tippach közösen publikáltak; utóbbi szerzőpáros — a kiadó intézet munkatársai — hasznos tanulmánya pótlólag lett beillesztve.) Fájó hiány ugyanakkor, hogy más nemzetiségű szerző nem szerepel a kötetben, így a holland és belga, a cseh és a román, illetve különösen a francia és olasz aspektus hiányzik. Ez még akkor is féloldalassá teszi az áttekintést, ha olvasás közben kiderül, hogy az angol, svájci, illetve haiti és skandináv atlaszok azért legalább általánosságban ismertetve vannak. (A vállalkozás spanyol és portugál területeket nem érint, pontosabban mindezidáig nem jelentek meg a nemzetközi szabványoknak megfelelő ibériai várostörténeti atlaszok.) A kötetben így a német érdeklődésnek megfelelően a (kelet-)közép-európai térség felülreprezentált.

Szembeötlőek ugyanakkor a munkában a tematikai átfedések, részint a tanulmányok között, részint a tanulmányok szövege vagy jegyzetapparátusa, illetve a kötet járulékos részei (bibliográfia, bevezető) között. A szerkesztő is tisztában van ezzel; Ehbrecht bevezetője szerint ezzel a könyv vállaltan „az egyéni nézőpontokat tükrözi” (p. XI.). Nem vonva kétségbe ennek értékét mégis az az olvasó érzése, hogy időnként felesleges köröket kell futnia - már ha a kötetet teljesen egyben és nem csak egy-egy tanulmány miatt olvassa. Hietala cikkének végén például szerepel a skandináv-balti atlaszok listája (p. 90.), ugyanakkor ez a kötet végi jegyzékben éppúgy megtalálható. Gráf és Pühringer tanulmányuk első jegyzetében (p. 207.) hivatkoznak arra, hogy szövegük eredetileg a római konferencián hangzott el - ezt Ehbrecht bevezetője is bőségesen taglalja. Simms tanulmányában szerepel egy táblázat az atlaszok megjelenésének időrendjéről (p. 218.), amit Opll tanulmánya is szövegszerűen tartalmaz; ugyancsak Simms közli térképen a feldolgozott városok európai megoszlását (p. 219.), amelyet a szerkesztő a kötet előzéklapjára nagyobb méretben kitett, ezért a tanulmányból akár ki is lehetett volna venni. Talán az is megoldás lett volna, ha a kötetvégi atlaszjegyzéknek hangsúlyosabb szerepet szánnak: az atlaszokat tétel szerint beszámozva az egyes tanulmányok jegyzeteiben idézett teljes bibliográfiai adatokat le lehetett volna rövidíteni, ráadásul ez a könyv kohézióját is növelhette volna. Azt már nem is merem felróni, hogy az eddig megjelent atlaszokról készített jegyzék nem vág össze az előzéklapi térképpel. (A jegyzék a szabványokon kívüli atlaszok, illetve tematikus kiadványok felsorolását is tartalmazza, a térkép pedig csak a szabványoknak megfelelő darabokat tünteti fel a 2012. évi állapot szerint, de anomáliák így is akadnak, például a magyar atlaszok harmadik darabjaként tervezett Buda a térképen már szerepel, a jegyzékben még nem.)

Bár nyilvánvalóan szakkönyvről van szó, a várostörténeti atlaszok legalább minimális ismerete nélkül még egy érdeklődő szakember is kicsit tanácstalanul lapozza a kötetet. A résztvevők-szerzők számára nyilvánvalóan közismert dolgokról van szó, amelyeknek a tanulmányok bőséges jegyzeteinek tanúsága szerint tekintélyes historiográfiai és metodikai irodalma is van. Mégis igen szívesen olvastam volna egy nem problémaközpontú, hanem egyszerűen csak leíró jellegű, ha úgy tetszik: „fapadosabb”, ugyanakkor kellően informatív bevezetést, áttekintést a vállalkozás történetéről, kereteiről, résztvevőiről, intézményi hátteréről. Egy efféle bevezetőbe tartozó ismereteket csak apránként, főleg Opll, Clarke, Stracke és Tippach, valamint Simms tanulmányaiból lehet kihámozni, de itt is már a tapasztalatok fényében továbbgondolandó módszertani problé554 TÖRTÉNETI IRODALOM