Századok – 2014
MŰHELY - Lakatos Bálint: Mezövárosi és falusi önkormányzati testületek Magyarországon a késő középkorban II/495
528 LAKATOS BÁLINT Mégsem nélkülöz néhány tanulságot azoknak a mezővárosi okleveleknek a számbavétele, amelyeket a mezővárosi tanács a várnagyokkal, ispánokkal, tiszttartókkal közösen ad ki.229 Óbudát, Dést és Varasdot leszámítva ezek nem jelentős települések, mind a részleges városfunkciójú mezővárosok csoportjába (6. szint) tartoznak. Több esetben hiányzik a bíró (Erdőd, Tapolcsány, illetve Toporc; utóbbi esetben az oklevélben szereplő comes valószínűleg soltész). Liszka rendhagyó esetét már említettem: itt az 1470-es években zömmel a helybeli polgárok közül verbuválódó offlciálisok állnak éveken keresztül a mezőváros élén. Toplicán (Varasdteplic), a zágrábi káptalan mezővárosában 1447-ben a bekcsényi főesperes az ispán.230 A peres ügyek mellett olykor előfordulnak adásvételi ügyek is. Nagykemlék (Brezovica) várnagya és a libera villa bírója közösen adnak ki oklevelet nemcsak döntőbírósági ítéletben, hanem adásvételi ügyben is. Igaz, ez azért érinthette a várnagyot, mivel prédiális nemesek adtak el szőlőt a helybeli plébánosnak.231 Összegzés A középkori mezővárosokra és falvakra sokszor szokás úgy tekinteni, mint birtokosuktól, a földesúrtól különböző jogosítványokat és kiváltságokat kiharcoló közösségekre. Egy adott település közösségének érdekérvényesítő képességét és áttételesen gazdasági erejét is mutathatja, hogy milyen jogi kiváltságokkal rendelkezik, milyen jogosítványokat szerez, mai szóval: mekkora az „igazgatási hatásköre” vagy „mozgástere”. Valójában ez a beállítás kissé egyoldalú. Földesúr és alattvalói, továbbá az alattvalók egymáshoz való viszonyában sohasem feledkezhetünk meg arról, hogy a mindennapokat a csak ritkán feltárható személyes kapcsolatok szabták meg, és a két fél viszonyrendszere nem volt statikus. A földesúr eleve rá is volt szorulva a helyi közösségek segítségére, közreműködésére és a közösségi szervezet a földesúri birtokigazgatással szimbiózisban állt, annak voltaképpen helyi eleme volt. Másrészt a közösség tagjai is rá voltak szorulva a földesúr védelmére, érdekérvényesítő képességére, szabályozó tekintélyére. Minden esetleges tételes kiváltságlevél ellenére — amelyeknek a meglétét a vizsgált települések egy jó részében nem is tudjuk igazolni232 -— egy adott helyzetben a pillanatnyi erőviszonyoktól és érdekektől is jócskán függhetett, hogy a birtokos vagy képviselője mennyire szólt bele a közösség dolgába, vagy az ügyeket mennyire akarta eleve saját kezében tartani. A középkori Magyar Királyság teljes területéről a teljesség igényével összegyűjtött mezővárosi és falusi kiadványok, tehát a települések saját írásbeli 229 Időrendben Óbuda, 1375: várnagy, Óbuda 84. sz. = DL 6268. Brezovica, 1392, 1413: nagykemléki várnagy, 220. j. Erdőd (1403): 2 várnagy, 167. j. Tárcái, 1434: 2 tokaji várnagy, DL 99502. Tapolcsány, 1443: 2 várnagy, nincs bíró, 172. j. Toplica, 1447: ispán, visz. nincs bíró, 1. alább. Dés, 1465-66: sókamaraispán, másodszor bíró helyett, UGDS VI. 3443., 3473. Liszka, 1474-1479: officiálisok, nincs bíró, 1. 165. j. Varasd (1495): Fábián alvárnagy, DF 261946. Toporc, 1508: comes, nincs bíró, DF 258853. 230 DF 257054. 231 ZsO IV 86. 232 C. Tóth N: Szond i. m. 591.
