Századok – 2014

MŰHELY - Lakatos Bálint: Mezövárosi és falusi önkormányzati testületek Magyarországon a késő középkorban II/495

ÖNKORMÁNYZATI TESTÜLETEK MAGYARORSZÁGON A KÉSŐ KÖZÉPKORBAN 499

san, mivel általában nem tartották fontosnak rögzíteni.27 A 16. század előtt a szabad királyi városokat leszámítva gyakorlatilag hiányoznak a statútumok.28 Csak a budai és az újlaki jogkönyvekre támaszkodhatunk.29 A kiváltságlevelek (ahol egyáltalán voltak) legtöbbször csupán a bíróválasztás jogának tényét tartalmazzák, a módjára alig van írott szabály, és nem rögzítik a hivatalviselési időtartamot, a tisztújítás napját, az esküdtek számának és megválasztásának módozatait sem. „Ez a törekvés teljesen összhangban állott azzal az elvvel, hogy a bíróválasztás a város belügye, azt akkor és úgy hajtották végre, ahogyan azt a polgárság szokásjoga, illetve a városon belüli erőviszonyok megengedték, így aztán nem csodálkozhatunk azon, hogy városainkban valóban különböző közvetlen és közvetett választási módok alakultak ki, amelyek századokon át változatlanok maradtak.”30 Tegyük hozzá: ahogy maguk a települések is széles skálán helyezkedtek el, úgy a bíróválasztás is az egyszerű földesúri kinevezéstől a földesúri jelölés és a lakossági választás ötvözetén át a tényleges választásig sokféle lehetett.31 A választás joga ugyanakkor nem jelenthette akadályát annak, hogy akár az úr ajánljon valakit szép szóval vagy kényszerítéssel.32 Különböző gyakorlatok éltek egymás mellett, és egyazon településen is történhetett változás. (Gulyás László Sátoraljaújhely esetében az oklevelekben szereplő tanácsi titulatúra szerkezetének változásából arra következtet, hogy a birtokosváltozás miatt maga a választási szisztéma is változott, habár — mint alább még kitérek rá —, ennek más oka is lehetett.)33 Viszonylag kis létszámú közösségekben nyilván könnyebb az erőviszonyokat felmérni és konszenzusra jutni. A földesúrnak sem volt érdeke olyan személyt választatnia, akinek nincs tekintélye, annál is inkább, mivel a bíró kapocs és közvetítő a földesúr és a falu, illetve mezőváros között (ő irányítja például az adószedést, de ő tolmácsolja a közösségi sérelmeket is).34 Jelentősebb településeknél is találkozunk ennek bizo27 H. Németh IKassa i. m. 8.

28 A korántsem teljes statútumgyűjteményben szereplő mezővárosoknak csak 16-17. sz.-i szabályrendeleteik maradtak fenn, kivéve Trencsén (1476) és Máramarossziget (1548) esetét: A magyar törvényhatóságok jogszabályainak gyűjteménye. Corpus statutorum Hungáriáé municipalium. Összegyűjt., jegyz. Kolosvári Sándor, Óvári Kelemen. (Magyarországi jogtörténeti emlékek. Monumenta Hungáriáé iuridico-historica.) I-V köt. Bp. 1885-1904 (továbbiakban: Corp. stat.) ül. 551-7., IV/2. 34-8. A Hegyaljáról említendők Tárcái, Tokaj és Bodrogkeresztúr 17. sz. eleji statútumai: Németh Gábor: Hegyaljai mezővárosok „törvényei” a XVII-XVIII. századból. (Bibliotheca humanitatis historica a Museo Nationali Hungarico digesta. A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványa I.) Bp. 1990.

29 Előbbiben részletesen leírják a bíróválasztást, de az esküdtekét kevéssé részletezik: Buda 32.§ (320-321). Utóbbiban szerepel, hogy 100 elektor választja Szt. György napján soraiból a magisztrátust: Újlak 1.1. (102) Vö. Mertanová, S.: Ius tavernicale i. m. 164-165.

30 Fügedi Erik: Középkori magyar városprivilégiumok. In: Uő: Kolduló barátok, polgárok, nemesek. Tanulmányok a magyar középkorról. Bp. 1981. 283.

31 A kisebb településeken inkább kinevezést, nagyobb településeken inkább választást képzelhetünk el. Vö. Tárkány Szűcs E.: Népszokások i. m. 240. „Sorra jár mint a falusi bíróság”. Vö. pl. Kőszeg privilégiuma: a plébánost és a bírót de communi voluntate választják, a várnagy vagy más a választásba be ne avatkozzék. ZsO II. 5592.

32 Vö. Mályusz Elemér: Az egyházi társadalom a középkori Magyarországon. 2. kiad. Bp. 2007. 118., a plébánosválasztásról.

33 Gulyás László Szabolcs: A mezővárosi önkormányzat funkciói és társadalmi háttere a középkori Hegyalján. PhD-értekezés. Debrecen 2008. 82-84.

34 Vö. Tárkány Szűcs E.: Népszokások i. m. 800.