Századok – 2014
MŰHELY - Lakatos Bálint: Mezövárosi és falusi önkormányzati testületek Magyarországon a késő középkorban II/495
az ország többi területén, Erdélyt és Szlavóniát is beleértve a délnémet jogból származó, a hazai viszonyokba teljesen eredeti módon illeszkedő budai jog élt.9 A budai jogkönyvnek mintaadóként nagy szerepe volt a tárnoki jog (tehát a hét tárnoki város: Buda, Pest, Pozsony, Sopron, Nagyszombat, Kassa, Bártfa dologi és büntetőjogának) egységesülésében. A tárnoki jogot mint jogforrást használhatjuk a mezővárosok igazgatási szervezetének megismeréséhez is. Ez az országos jog integráns része volt, és mivel a kora újkorban a nem szabad királyi városok és mezővárosok jó részéből ismerünk a maguk számára készített másolatokat, okkal feltételezhetjük, hogy ezt a 15. században is széles körben használták. Jó példa erre Újlak város 1525. évi jogkönyve, amelynek első könyve még az Újlaki család által budai mintára adott jogokat tartalmazza, a II-V könyv viszont — ahogy preambulumában szó szerint ki is mondja — egészében a tárnoki városok jogát írja át.10 A (mező)városi jogoknak és kiváltságoknak, illetve az ezekkel járó kötelezettségeknek nem mindenki volt a városban egyformán részese, csak a polgárjoggal bírók. A polgárjognak vagyoni (helyi ingatlantulajdon, taksa fizetése) és személyi feltételei (törvényes származás, törvényes házas állapot) voltak.11 Ezek olyan gazdasági hátteret igényeltek, amellyel nem mindenki rendelkezett, így ez eleve szűkítette a közügyekben való részvételt. A városi polgárjog Magyarországon is a hospesjogból nőtt ki, a hospes a 15. században ebben az összefüggésben már egyszerűen csak városi polgárt jelentett;12 a két fogalmat szinonimaként kezelték: et universi cives seu hospites.13 A polgárt az oklevelekben a középkor végén a városok mintájára még a falvakban is cívis szóval jelölik, a polgártárs megnevezése: concivis,14 A 15. század vége felé esetenként más szót is használtak, például providus Petrus Horwat noster consodalis,15 coinhabitator16 ÖNKORMÁNYZATI TESTÜLETEK MAGYARORSZÁGON A KÉSŐ KÖZÉPKORBAN 497 9 Térképen: Paul Robert Magocsi: Historical Atlas of East Central Europe. Rev. ed. (A History of East Central Europe I.) Seattle 2002. 40. - Buda város jogkönyve I—II. Szerk., bev., jegyz. Blazovich László, ford. Schmidt József. (Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 17.) Szeged 2001. (továbbiakban: Buda. A Mollay-féle kiadással való összevethetőség érdekében paragrafusszámra, zárójelben oldalszámra hivatkozom.) 10 Népélet és jogalkotás a középkori Újlakon. A jegyzőkönyvet és a jogkönyvet latinból ford., jegyz. Hegedűs Antal. Újvidék, 1983. (továbbiakban: Újlak- Az összevethetőség miatt könyv- és fejezetszámra, zárójelben az oldalszámra hivatkozom.) - Vö. Wenzel Gusztáv. A XV századi tárnoki jog. Bp. 1878. (Ért. a társadalmi tudományok köréből V/l.), Harsányi István-. Buda, Pest, Kassa Bártfa, Nagyszombat, Pozsony, Eperjes és Sopron szabad városok polgári jogai és régi szokásai. Történelmi Tár 1909. 52-87., 481-509., Stefánia Mertanová: Ius tavernicale. Studie o procese formovania práva tavemíckych miest v etapách vyvoja tavemického súdu v Uhorsku (15.-17. stör.) Bratislava, 1985. 11 Tárkány Szűcs E.\ Népszokások i. m. 60. Bácskai Vera-. Városok Magyarországon az iparosodás előtt. (Osiris könyvtár. Történelem.) Bp. 2002. 42^4., H. Németh István: Kassa város archontológiája. Bírák, belső és külső tanács 1500-1700. (Fons könyvek 3.) Bp. 2006. 7. 12 A magyarországi középkori latinság szótára. IV köt. Kiad. Boronkai Iván, Szovák Kornél. Bp. 1993. 286. A3b szakasz. 13 Sziscsán, 1456: DF 282428. 14 Vö. Takács Lajos: Polgár szavunk ’parasztgazda, paraszt’ jelentésének történetéhez. Magyar Nyelvőr 102. (1978), 351., 360. (16-18. sz.-i, főleg dunántúli adatok alapján) - Köszönöm Solymosi Lászlónak, hogy a cikkre felhívta a figyelmemet! 15 Debrecen, 1482: DL 56122. 16 Uo. 1486: DF 278869.
