Századok – 2014
MŰHELY - Tóth Valéria: Szempontok a 13-14. századi nemzetségnevek értékeléséhez II/471
SZEMPONTOK A 13-14. SZÁZADI NEMZETSÉGNEVEK ÉRTÉKELÉSÉHEZ 491 nálatának is a fő színtere a hivatalosság (az oklevélírói gyakorlat) volt. Az a kérdés persze továbbra is megválaszolásra vár, hogy amennyiben használatos volt a korabeli beszélt nyelvben a nemzetségnév mint nexusnév, a ránk maradt latin oklevélszövegek milyen magyar formákat rejtenek, azaz milyen strukturális-nyelvi megformáltság jellemezte őket. Nyilvánvalóan maguk az adatok, vagyis az oklevelek szövegei jöhetnek ebben a kérdésben is a segítségünkre. Főképpen az olyan előfordulások érdemelnek figyelmet, ahol a személyek megjelölésében a valamely nemzetséghez való tartozásra más-más módon utal az oklevél szövegezője. Ezek mögött a variánsok mögött lehet esélyünk megtalálni a ténylegesen használt formá(ka)t. Egy 1268. évi, másolatban fennmaradt oklevél egyazon személy említéseiben használ eltérő nemzetségjelölő megfogalmazást: „Hektor fia Miklós és Vázsonyi [vagy: Vázsonyból való] László”, illetve „Hektor fia Miklós és Vázsony nembeli László” (Nicolaus filius Hectoris et Ladislaus de Wason; Nicolaus filius Hectoris et Ladislaus de genere Wason).105 A szokásos „de genere + nemzetségnév” szerkezettel párhuzamosan, vele azonos szerepben (tulajdonképpen szinonimaként) feltűnő „de + nemzetségnév” szerkezet látszólag tehát éppen olyan módon utal a nemzetséghez tartozásra, ahogyan a származási vagy lakóhelyre szokás utalni. Ennek alapján pedig a de genere Wason vulgáris nyelvi formáját Vázsony vagy Vázsonyi-ként határozhatnánk meg ’a Vázsony nemzetséghez tartozó’ jelentésben. A nehézséget ennek kapcsán azonban az jelenti, hogy a nemzetségek többnyire rendelkeztek a nevükkel azonos nevű birtokkal (amit ráadásul az ősi birtokaik között tartottak számon) akkor is, ha a nemzetségnév forrása személynév (a nemzetségalapítóként tisztelt ős) volt, és akkor is, ha helynévből származott. Vagyis elvben az sem zárható ki, hogy a két megfogalmazás közül csupán a de genere Wason utal a nemzetségi hovatartozásra (nexusnévként), a de Wason viszont a származási helyet, illetve a birtokot nevezi meg (sajátosságjelölő névként).106 Azt ugyanakkor, hogy ezzel a lehetőséggel mégiscsak érdemes számolnunk, s a Vázsony ~ Vázsonyi-féle nexusnévnek lehetett élő nyelvi realitása, az olyan párhuzamosan használt latin szerkezetek mutatják, ahol a helynévi elemmel való egybeesést kizárhatjuk, mint a „Bogátradványi Gyapoly fia Pál ispán” (comes Paulus filius Gopoli de Bukath Radvan),107 illetve „Bogátradvány nembeli Simon ispán fia Sándor” {Alexander filius Comitis Symonis de genere Bogát Roduan)108 adatpárban, vagy mint egy nem személyek tulajdonnévi körülírásában, de hasonló variációs jelleggel alkalmazott másikban: „aBecsegergelyi nemesek [...] Szent István király ideje óta [birtokolt], Becsének nevezett birtokát” (nobiles de Bechegregor [...] possessionem eorum a tempore sancti regis Stephani hereditariam Beche vocatam), illetve (ugyanazon oklevélben): „Becsegergely nembeli nemesek” (nobiles de genere Bechegregor).109 A két tulajdonnévből (legyen az személynév vagy helynév) össze105 1268/1388: ÁSz. 795. 106 A személyek megnevezésében az efféle variabilitás — mint említettük — a korszakban általános lehetett. 107 1278: RA II/2-3. 216., ÁSz. 133. 108 1278/1342: HO VII. 169., ÁSz. 133. 109 1297/1311: RA II/4. 184., Györffy Gy.: Történeti földrajz i. m. III. 436-7., ÁSz. 100.
