Századok – 2014

MŰHELY - Tóth Valéria: Szempontok a 13-14. századi nemzetségnevek értékeléséhez II/471

SZEMPONTOK A 13-14. SZÁZADI NEMZETSÉGNEVEK ÉRTÉKELÉSÉHEZ 481

A 13-14. századi források közel 200 magyarországi nemzetségről tesznek említést. Karácsonyi János monográfiája 188 magyarországi úri (175) és várjobbágynemzetség (13), valamint további 34 szlavóniai és 25 horvát nemzetség nemzedékrendi tábláját, politikai történetét, birtokviszonyait mutatja be részletezően a 14. század közepéig.43 Fehértói Katalin Árpád-kori személynévtára 1301-ig 216 nemzetségnévről közöl adatokat nem téve különbséget közöttük sem társadalmi rétegek szerint, sem területi szempontból.44 A forrásokban felbukkanó nemzetségnevek egy tekintélyes részének ugyanakkor a tényleges nemzetségnévként való funkcionálása erősen megkérdőjelezhető: legfőképpen is azoké, amelyek mindössze egyetlen előfordulással szerepelnek az okiratokban.45

Az általam feldolgozott forrásmunkák46 alapján az 1000 és 1340 közötti okleveles anyagban 231 különböző nemzetségnév adatolható.47 Ezeknek több mint a fele bukkan fel csupán egy alkalommal.48 Húsz fölötti, tekintélyes számú előfordulás ezzel szemben mindössze 5 nemzetségnév (Aba, Csák, Gutkeled, Hontpázmány, Osl) esetében adatolható.49 „Átlagos” előfordulási gyakoriság

43 Karácsonyi J.: A magyar nemzetségek i. m.

44 A nemzetségnevek listáját 1. ÁSz. 853-854.

45 Kristó Gy.: Néhány megjegyzés i. m. 37., 1. még Petrovics I. - Zimonyi I.: Nemzetség i. m. 489.

46 ÁSz., AnjouSznt., illetve különböző okmány- és oklevéltárak.

47 Ezek jó része természetesen Karácsonyi János munkájában is szerepel. Kis arányban azonban Karácsonyi olyan nemzetségeket is említ, amelyeknek az okleveles forrásokban és történeti munkákban nem akadtam a nyomára, illetve bizonyos, a nyelvemlékekben fellelhető nemzetségnevek viszont — nyilván a forrásfeltárás korabeli helyzetéből is adódóan — nem kerültek Karácsonyi látókörébe. A nemzetségnevek nyelvi sajátosságainak feltárása során természetesen azokat a névformákat veszem elsősorban figyelembe, amelyek a vizsgált korszakból adatolhatók. Az előfordulások egyik-másika mögött (az olvasatuk problematikus volta miatt) olykor azonban egyazon nemzetségnév is rejtőzhet. Az 1291/1293. évi „Demetrium et Stephanum filios Mathei de genere Bente Mayneth [...] de Chely [...] comes Michael filius Alberti de genere Bente Maynet” (Arpádkori új okmánytár I-XII. Közzé teszi Wenzel Gusztáv. Pest-Bp. 1860-1874. (a továbbiakban: ÁÚO) XII. 519., ÁSz. 115.) okleveles említés például nemigen új nemzetségnevet hoz a felszínre, sokkal inkább a Szentemágocs nemzetségnév romlott alakját rejtheti. Az efféle problematikus adatok azonosítását egy alaposabb nyelvtörténeti vizsgálattal végezhetjük el.

48 Pl. 1274: nobilis vir comes [...] de genere Almád (RA II/2-3: 97., ÁSz. 59.); 1293: magister Petrus filius magistri Baas de genere Mezeupylis (Györffy Gy.: Történeti földrajz i. m. I. 462., ÁSz. 537.); 1325: Endre filio Johannis de genere Waras (Anjou-kori okmánytár I-VTI. Szerk. Nagy Imre, Nagy Gyula. Bp. 1878-1920. [a továbbiakban: AO] II. 223., Anjou-kori oklevéltár I-XV, XVII., XDÍ-XXyiI., XXIX., XXXI., XXXIV, XXXVIII. Szerk. Almási Tibor, Blazovich László, Géczi Lajos, B. Halász Éva, Kőfalvi Tamás, Kristó Gyula, Piti Ferenc, Sebők Ferenc, Teiszler Éva, Tóth Ildikó. Szeged-Bp. 1990-2013. [a továbbiakban: AOklt] IX. 503. sz., AnjouSznt. 35.). - Az egyszeri előfordulású nemzetségnevek aránya tehát még annál a 40%-nál (és kb. 80 ,,nemzetség”-nél) is jóval magasabb, mint amit a történész szakemberek munkáikban említenek.

49 Pl. 1255: Menhardum comitem de genere Aba (ÁÚO XI. 410., ÁSz. 39.); 1310: magistri Alexandri filii Alexandri de genere Aba (AO I. 210., AOklt II. 955. sz., AnjouSznt. 18.); 1254: Johannes filius Nicolai fratris Vgrini de genere Chak (HO VII. 44., ÁSz. 175.); 1320: comite Mijkaele filio Barch, de genere Chaak (AO I. 564., AOklt V 790. sz., AnjouSznt. 67.); 1264: Lothardo filio comitis Hornodéi de genere Keledguth (UB III. 266., ÁSz. 454.); 1313: comitis Cosme parvi de genere Gutkeled (AO I. 312., AOklt III. 542. sz., AnjouSznt. 85.); 1266: Michael comes filius Alberti de genere Huntpaznan (HO VI. 139., ÁSz. 395.); 1318: Johanne filio Pauli filii Lukus de Banky de genere Huntpazman (AO I. 456-457., AOklt V 27. sz., AnjouSznt. 193.); 1290: Herbordum filium Herbordi de genere Osl (HO VII. 213., ÁSz. 606.); 1327: Johannes filius Jacobi de genere Osl (AO II. 278., AOklt XI. 178. sz., AnjouSznt. 178.).