Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Fedeles Tamás: "Medicina contra peccata mundana" Késő középkori főúri misealapítványok II/443
A készpénzfizetés — adataink alapján legalábbis úgy látszik — kevéssé tekinthető általánosnak a bárók körében. E téren meglehetősen nagy a kontraszt a polgársággal összevetve, ugyanis a pozsonyiak az általuk alapított misékért döntően (56%) készpénzt adtak.51 A 15. századtól kezdődően ugyan nőtt az egyháznak, különösen a pálosoknak tett pénzadományok száma-mennyisége, s az adományozók közt az előkelők is kimutathatóak,52 arányait tekintve azonban a pénz használata jelentősen elmaradt a polgárok körében megszokottnak tekinthető praxistól. A bárói családok vagyonát főként az ingatlantulajdon képezte, s noha kimutathatóan egyre többen halmoztak fel közülük nagyobb pénzvagyont, ezt javarészt a státuszukból adódó világi reprezentációs költségekre, mindenekelőtt az udvartartással járó kiadásokra fordították. Talán az sem véletlen, hogy éppen az a Sárkány Ambrus tett két ízben is pénzadományt, aki köztudottan bekapcsolódott a bor- és a szarvasmarha-kereskedelembe.53 A legnagyobb összegű misealapítvány is az ő nevéhez köthető. A temetkezőhelyéül választott érdi plébániatemplomban tett misealapítvány anyagi fedezeteként tetemes összeget, 1000 forintot, valamint egy budai házat, valamennyi ezüstneműjét és a ruhái eladásából befolyó összeget hagyta testamentumában (1522). Ernuszt János miserendelése kapcsán sem meglepő a készpénz feltűnése, hiszen ez a polgári származású kereskedőből báróvá lett kincstartó mentalitásának-foglalkozásának egyenes következménye.54 Az általa fundált budai temetkező-kápolna építési költségeire 50, míg az örökös misealapítványra 100 forintot hagyott. Az egyösszegű adományok mellett néhány ízben évjáradékkal biztosították a misealapítványok anyagi fedezetét. Frangepán Miklós évente 60 aranydukátot folyósított a zenggi káptalannak egy naponta mondott szentmiséért. Szentgyörgyi Bazini László testamentumában a pozsonyi konventuális ferenceseknek tett kegyes adományokat: a bazini fürdő jövedelméből évente négy bécsi dénármárkát, a malom jövedelméből 15 véka lisztet, a hegyvámból pedig 26 cseber bort adott alamizsnaként, cserébe a barátok hetente két szentmisét mutattak be az ő és felmenői üdvösségéért. A már említett Cobor-féle alapítvány esetén egészen más konstrukciót találunk. O — amint láthattuk — egy ingatlan-tranzakcióval biztosította alapítványa működését, hiszen a káptalannak eladott 220 forintos ház vételárát a kanonokok évi öt forint megfizetésével egyenlítették ki. Ezen felül liturgikus felszerelési tárgyakat is adott a testületnek. Mindezek fejében hetente két misét mutattak be. A misealapítványok financiális hátterét alkalmanként adók, vámok átengedésével, illetve fizetésük alóli felmentéssel teremtették meg. Szécsényi László a névadó birtokán fekvő ferences kolostortemplomban emelt Szent Kereszt-kápolna KÉSŐ KÖZÉPKORI FŐÚRI MISEALAPÍTVÁNYOK 459 51 Majorossy, J.: Church in Thown i. m. 162. 52 F. Romhányi Beatrix-. „Heremitibus sancti Pauli lego”. Közvetlen és közvetett pénzadományok a pálosoknak juttatott hagyatékokban. Studia Caroliensia 7. (2006) 65-70.; F. Romhányi Beatrix: ,A lelkiek a földiek nélkül nem tarthatók fenn.” Pálos gazdálkodás a középkorban. Bp. 2010. 97-114. 53 Kubinyi András: Egy üzletelő és diplomata várúr Mohács előtt: Ákosházi Sárkány Ambrus. In: Gerő László 85. születésnapjára. Tanulmányok. Szerk. Pamer Nóra. Bp. 1994. 263-291. 54 Ernusztra 1. Kubinyi András: Ernuszt Zsigmond pécsi püspök rejtélyes halála és hagyatékának sorsa. Századok 135. (2001) 312-315.