Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Fedeles Tamás: "Medicina contra peccata mundana" Késő középkori főúri misealapítványok II/443
456 FEDELES TAMÁS csán az oklevél szövege kifejezetten a főúr által emelt kápolnára utal (quarum scilicet in honorem capella ipsa fundata et dedicata extitit). A kápolna fő patrónusának, Szent Farkasnak a tisztelete a 15. század folyamán kezdett elterjedni, elsősorban Sopron és Pozsony környékén, az ekkor egyre népszerűbbé váló felső-ausztriai Szent Wolfgang kegyhely hatására.48 A védőszent választását a Kanizsai família nyugat-magyarországi birtokai, kapcsolatrendszere kellően alátámasztja. A két alkalommal feltűnő 14 segítőszentet a pestis ellen hívták általában segítségül. Sárkány Ambrus pozsonyi alapítványában (1507) is a járvány kapcsán kellett tiszteletükre szentmisét felajánlani, amelyre az oklevélben szereplő temporum pestilenciarum is utal. Három alapítvány vonatkozásában röviden ki kell térnünk az intenciók változására is, melyet a miserendeléskor előre rögzítettek. Mindhárom esetben az alapítók halálához kapcsolódott a módosítás. Garai Jób rendelkezése szerint életében a betegekért (pro infirmis durante vita), míg halálát követően az elhunytakért (ab hac vita decedentis [...] in missam pro defunctis permutare) ajánlották fel a szentmisét. A betegekért mondandó mise vélhetőleg összefüggésben állt Jób, esetleg valamely családtagja rossz egészségi állapotával. Kanizsai Dorottya a bajcsi pálosoknál tett alapítványa szerint, amíg élt, a bűnökért engesztelő áldozatot mutattak be, míg temetését követően gyászmisét celebráltak a szerzetesek. Ónodi Cudar Jakab és Simon 1463-as alapítványukban úgy rendelkeztek, életükben vasárnap és kedden a bűnökért kell a misét felajánlani, míg a hét többi napján rekviem celebrálását kérték. Halálukat követően pedig minden nap gyászmisét énekeltek a ládi pálosok. Pásztor mértékadó monográfiájában arra is kitért, hogy a Jagelló-korban a szentek és egyéb miseszándékok kezdtek meghatározott napokhoz kötődni, ami aztán a kora újkorra állandósult. Kutatása alapján tudjuk, vasárnap a Szentháromság tiszteletére, hétfőn az elhunytakért, kedden Szent Annának, csütörtökön Krisztus teste, pénteken Krisztus szenvedésére, szombaton pedig Szűz Mária tiszteletére mondtak misét. A szerda kapcsán ekkor még nem beszélhetünk „rögzített” intencióról, majd csak a 17. századra kötődik e naphoz Szent József tisztelete.49 Érdemes tehát szemügyre venni, hogy az általam felhasznált nagyobb forrásbázis mennyiben erősíti meg, illetőleg módosítja e tézist. A fentebbi összesítő táblázat adatsorait alapul véve, az áttekinthetőség kedvéért diagramon ábrázoltam a miseintenciók hét napjaihoz köthető leggyakoribb előfordulását. Mindebből jól látható, hogy a kedd és a szerda kivételével a hét valamennyi napjához a Pásztor Lajos által említett szentek/szándékok társultak, így e tekintetben valóban egyfajta standardizálódásról beszélhetünk. E megállapítás annyival egészíthető ki, hogy a jelzett napokon természetesen más miseszándékok is előfordultak, azonban a grafikonon ábrázoltak kiemelkedtek közülük. A kedd és a szerda azonban úgy tűnik, hogy korszakunkban — 48 Bálint Sándor - Barna Gábor: Búcsújáró magyarok. A magyarországi búcsújárás története és néprajza. Bp. 1994. 44.; Mindössze két Szent Farkas-titulust említ Mező András is (Bethlen, Sopronbánfalva). Vö. Mező András: Patrociniumok a középkori Magyarországon. (METEM Könyvek 40.) Bp. 2003. 84-85. 49 Pásztor L. : A magyarság i. m. 84-87.
