Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Molnár Péter: Olvasta-e Kézai Simon Mester Aquinói Szent Tamást? II/427
440 MOLNÁR PÉTER összepárosítja az általa ismert kormányformákat azok összes logikailag lehetséges kombinációjában; ráadásul műve nagyobbik részét Cicero régóta ismert értekezései alapján kidolgozott erénytana teszi ki.52 Ennek az eszmekörnek bizonyos elemei ugyanakkor nem voltak ismeretlenek Kézai korának Magyarországán sem. Erről tanúskodik a Sermones compilati in studio generali Quinqueecclesiensi cím alatt fennmaradt, a kiadói által hozávetőlegesen 1255 és 1275 közé datált, magyarországi eredetű Domonkos-rendi gyűjtemény néhány, az Etika politikai-elméleti megjegyzéseit felhasználó szöveghelye.53 A stájer bencés és a magyarországi dömés — tehát két a filozófia „párizsi” típusának műveléséhez Kézainál jóval közelebb álló — szerző sem adja azonban semmijeiét annak, hogy ismerte volna Aquinói Szent Tamás politikai-elméleti (vagy bármely más tárgyú) munkásságát. * A jelen dolgozatban megbírált szerzők szinte mindegyikéről elmondható: a magyar középkorászat fontos személyiségei vagy egyenesen legnagyobbjai voltak, akiket nem egyszer a jelen keretek között kifogásolt műveik miatt illet indokolt tisztelettel a szakma. A hazai középkorászatban a krónikakutatást megkülönböztetett figyelem övezi, és a felsoroltak majdnem mind a téma megkövetelte akríbiát nem sajnálva értek el eredményeket e téren. Elgondolkoztató azonban, hogy pontosan ezek a szerzők, éppen e műveikben milyen óvatlanul nyúltak a nem magyarországi eredetű forrásokhoz, különösen nem hagyományos elbeszélő szövegek esetén, illetve hogy milyen könnyen hagyatkoztak munkájuk során elavult vagy ötletszerűen megválogatott másodlagos irodalmi tételekre. Mindebből persze legkevésbé következik, hogy az ilyen tárgyú kutatásokkal fel kellene hagyni. 52 Vö. Molnár Péter: A magyarországi kormányzat mint a regimen mixtum példája Admonti Engelbertnél. Századok 133. (1999) 113-124. Engelbert eszmefuttatásai eltérnek attól, ahogy Tamás életműve mindössze két szöveghelyén (lásd fentebb, 17. j.) tárgyalta a „vegyes kormányzat” kérdését; míg Tamás mindkét helyen a regimen mixtum kifejezést használja, addig Engelbert politia compositáról ír (noha az egyes kormányformákat ő is regimennek nevezi); Tamással ellentétben, aki nem vette figyelembe a Rétorika kormányforma-elméletét, Engelbertnél az utóbbi olykor a Politikában olvasottakat is háttérbe szorítja. Egyáltalán nem biztos egyébként, hogy vonatkozó ismereteit Engelbert a padovai domonkosok teológiai iskolájában szerezte. Míg a De regimine principum első három tractatusában többnyire Arisztotelészt idézi a szerző, a mű későbbi részében (tractatus IV-VII.) fő forrása Cicero, illetve olykor Seneca — szintén jó ideje ismert — De clementiája. 53 Az Etika VIII. könyvének a kormányformák klasszifikációját felvázoló részét és a mű végén a Politika tematikáját megelőlegző megjegyzéseket egyaránt felidézi az ismeretlen szerző: Sermones compilati in studio generali Quinqueecclesiensi in regno Ungarie. (Bibliotheca Scriptorum Medii Recentisque Aevorum. Series Nova XTV) Ed. Petrovich Ede (t) - Timkovics Pál László (t). Budapest 1993. 218. (, 6-8. és 14-21.); 224. (, 21-26.) (A kiadás apparátusa ezeket a hivatkozásokat nem azonosította.) A sermók szerzője egyébként nem közvetlenül az Etika valamely latin fordítását használta. E forrásra, a gyűjtemény datálására, valamint a felsorolt szöveghelyek értékelésére visszatérünk Az ún. Pécsi Egyetemi Beszédek egyik forrásáról. (Az arisztotelészi inspirációja politikai elmélet lehetőségei Magyarországon a XIII. század második felében.) című írásunkban.
