Századok – 2014

KÖZLEMÉNYEK - Molnár Péter: Olvasta-e Kézai Simon Mester Aquinói Szent Tamást? II/427

436

MOLNÁR PETER

rikus a hadsereg egységeit olykor soctetosnak nevezi.35 A jelen keretek között nem foglalkozhatunk e kifejezések eredetének legkézenfekvőbb magyarázatával. Szűcs Jenő Kézaiban „egy bizonyos eszmekor ismerőjé”-t felfedezve e kifejezésekben „Otto [von] Gierke alapvető vizsgálódásai” nyomán a „13. század derekára összefüggő elméleti rendszerré” összeállt „korporációs tan” megannyi jellegzetes terminusát látta.36 Otto von Gierke pedig a „középkori” Genossenschaftsrecht „skolasztikus” elméleti komponenseként legtöbbször Aquinói Szent Tamás egyes megjegyzéseire hivatkozott.

Otto von Gierke Szűcs Jenő által használt magnum opusának címe ugyanakkor nem véletlenül Das deutsche Genossenschaftsrecht-, itt nem egy bizonyos jogtörténeti téma pozitivista tárgyalását olvashatjuk, hanem egy a 19. századi vadkapitalizmussal, valamint a Hohenzollernek monarchiájában rejlő autoriter tendenciákkal szemben kidolgozott romantikus-kollektivista társadalomelmélet alapvetését, illetve az azt alátámasztani hivatott történeti példatárat.37 Gierke monumentális műve olyan középkori jogelméleti szövegek tucatjaira irányította rá a figyelmet, amelyek a korabeli történeti irodalom számára addig ismeretlenek voltak, ám e művekből tendenciózusan szemelgetett, a kiválasztott idézeteket pedig eredeti összefüggésükből kiragadva tette saját ideológiája illusztrációjává.38 Bár a hazai szakirodalomban már Eckhart Ferenc kiemelt jelentőséget tulajdonított Gierkének a középkori „organikus állameszme” rekonstruálásakor,39 Szűcs Jenő

35 Szűcs J: Társadalomelmélet, in: US: Nemzet és történelem i. m. 450^152.; a Kézai-szöveghelyek adatai (és lényeges kommentárok): uo. 114-125. j. (530-531. o.)

36 Uo. 452-456. o. és 127-135. j. (531-532. o.) A főszövegben idézett kifejezések: uo. 452-453.

37 Otto von Gierke: Das deutsche Genossenschaftsrecht. I-IV Berlin 1868-1913. Gierke koncepciójáról lásd mindenekelőtt: Antony Black: Editor’s Introduction. In: Otto von Gierke: Community in historical perspective. A translation of selections from Das deutsche Genossenschaftsrecht (The German Law of Fellowship). Cambridge 1990. XIV-XXX. A mű téziseit összefoglaló I. kötet eszmetörténeti elemzése: Otto Gerhard Oexle: Otto von Gierkes Rechtsgeschichte der deutschen Genossenschaft. Ein Versuch wissenschaftsgeschichtlicher Rekapitulation. In: Deutsche Geschichtswissenschaft um 1900. Szerk. Notker Hammerstein. Stuttgart 1990. 193-217. (A Gierkének inkább antikapitalizmusát, mintsem nacionalizmusát követő Ferdinand Tönnies a nagy elődtől vette át Gemeinschaft és Gesellschaft alapvető megkülönböztetését.) Noha a mű egészének megírása majd fél évszázadot igényelt, a II-IV kötetek mindössze az I. rész történeti illusztrációjaként szolgáltak. Hivatkozásai alapján úgy tűnik, hogy Szűcs Jenő csak a mű 1881-ben megjelent III. kötetét (Die Staatsund Korporationslehre des Altertums und des Mittelalters und ihre Aufnahme in Deutschland) használta, az utóbbi címéből azonban elhagyta a német ideológiai vonatkozásokra utaló részt (pedig éppen az teszi nyilvánvalóvá a kötet rendeltetését), a mű egészének címét ráadásul csak a sorozatcímekhez hasonló formátumban adta meg (ami elfedi az egész vállalkozás lényegi egységét): Szűcs J.: „Nemzetiség” In: Uő: Nemzet és történelem i. m. 27. j. (270. o.); Uő: Társadalomelmélet, in: Uő: Nemzet és történelem i. m. 128. j. (531. o.); Uő: Vázlat i. m. 130.

38 Black, A.: Editor’s Introduction i. m. XXVIII-XXIX. és 38-40. j. (253. o.) Hozzátehetjük: Gierke olykor „túlinterpretálja” a XII-XIII. századi szerzők általa idézett megjegyzéseit, amikor azokat a XIV századi ún. kommentátorok későbbi, „kerekebb” elméleteinek fényében értelmezi. Nézőpontja így kétszeresen retrospektív.

39 Legalábbis így volt ez 1945 előtt: Eckhart F.: A szentkorona-eszme i. m. 97. A szerző itt a Das deutsche Genossenschaftsrecht-et és Gierke Althusius-monográfiáját említi azzal a megjegyzéssel, hogy „Gierke eredményeihez későbbi írók nem sokkal járultak hozzá.” Az előbbi munka Szűcs által is használt III. kötetéből idéz, a IV kötetről nem látszik tudni: uo., 111-112. o., 1-3., 5-6., 9., 24-26. j. A háború utáni szintézisében szó szerint követi előbbi munkáját, de mellőzi Gierke említését és magasztalását: Uő: Magyar alkotmány- és jogtörténet, i. m. 101. Fiatalabb pályatársai közül Váczy Péter Gierkének csak az Althusius-monográfiájára hivatkozott, de az utóbbi szerzőnek — Eckharttól eltérően — nem tulajdonított kitüntetett szerepet: Váczy P.: A szimbolikus i. m. 82. o., 2. j. Gierke elméletének az 1930-as években élvezett népszerűségét persze érthetővé teszi a szerző eredendő nacionalizmusa, valamint az a tény, hogy a világháborús vereség után kollektivista társada-