Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Neumann Tibor: A gróf és a herceg magánháborúja. (Szapolyai István és Corvin János harca a liptói hercegségért) II/387
SZAPOLYAI ISTVÁN ÉS CORVIN JÁNOS HARCA A LIPTÓI HERCEGSÉGÉRT 403 nádorral, és ezért örökbe neki és fiának, Jánosnak adta Bajmócot a hozzá tartozó Visegrád kastéllyal és a név szerint felsorolt településekkel — három mezővárossal és 20 faluval -, továbbá a tartozékok nélkül említett Szklabinya, Likava és Árva várakat, amelyeket korábban saját oklevelével már zálogba bocsátott a nádornak — sajnos ennek a korábbi zálogolásnak sem idejét, sem körülményeit nem ismerjük. Egyúttal engedélyt adott a nádornak arra, hogy Szklabinyát megváltsa a zálogbirtokos Pokiak kezéből, ellenben Árva várát Haraszti kezéből neki kellett kiváltania.108 Bizonyosnak tűnik mindebből, hogy a nádor elküldte követét Temesvárra, hiszen különben nem tudták volna felsorolni a bajmóci uradalom nádori kézen lévő településeit. Július elején tehát nem hirtelenjében, hanem hivatalos, vélhetően több követjárást jelentő egyeztetéseket követően került sor Corvin bevallására, és minden bizonnyal elsősorban a nádorral esedékes tárgyalások álltak hosszú temesvári tartózkodása hátterében. Az ügylet kapcsán a legfontosabb kérdés, hogy a herceg miért cserébe állíttatta ki a nádornak szóló, számára rendkívül ártalmas oklevelet. Bár évekkel később Corvin a temesvári oklevelekről úgy nyilatkozott, hogy bevallásait erőszak hatására tette (violentas fassiones fieri fecissent),109 ez túlzás volt, valójában szorongatott helyzetére tekintettel csak a körülmények kényszerítő erejéről lehetett szó, és a herceg — mint természetesen máskor is — erre hivatkozva szerette volna utólag semmissé tenni kényszerű intézkedéseit. Jóllehet felmerült korábban az, hogy Corvin a horvát-szlavón-dalmát bánság megszerzése érdekében teremtett kedvező politikai hátszelet a király környezetében álló hatalmasságok jóindulatának a megszerzésével,110 ez nem valószínű, hiszen a bánságot csak 1495 februárjában nyerte el. Valójában tényleg arról van szó, amelyet formulaszerűen a nádor részére szóló oklevélben is hangsúlyozott: a nádorban — illetve a többi országnagyban — inkább védelmezőt, semmint javai ostromlóját szerette volna látni. A fiatal herceg — aki 1490-ben még csak 17 éves volt, Bajmóc ostromakor pedig húsz — apja halálától kezdve hihetetlen anyagi károkat szenvedett el, és lassan ott tartott, hogy sosem látott nagyságú vagyona egyre inkább csak papíron létezett. Az 1494. évi áldozatok ennek fényében úgy értelmezhetők, hogy Corvin ezek segítségével kívánta elérni a legbefolyásosabb országnagyok — egyben saját birtokai leghatalmasabb marcangolói — támadásának a leszerelését és támogatásának elnyerését, ezzel kívánta megállítani az egyre inkább fenyegető teljes bukást. E hónapokban Székelyen és Bajnai Boton, valamint Kinizsin és Szapolyain túl Bakóc Tamás egri püspök-főkancellárt értékes kincsekkel, Ernuszt Zsigmond pécsi püspök-kincstartót — mint láttuk — februárban előbb a baranyai ispánsággal, majd ősszel a régen az Ernusztok tulajdonában lévő besztercebányai bányavagyonnal, végül augusztusban saját rokonát, Geréb Péter ajtónállómestert az általa követelt munkácsi uradalommal halmozta el111 — első pillantásra értelmetlennek és túlzónak tűnő 108 1494. júl. 10.: DF 244 142. 109 Rukovet 110., 113. — Fontos megjegyezni, hogy az 1498. évi panaszlevélben a herceg tudatosan hallgatott minden, a nádorral kapcsolatos sérelméről, így csak a Bajnai Bot Andrással és Kinizsi Pállal kapcsolatos ügyleteiről tett említést. Vő. Schönherr Gy.: Corvin i. m. 239. 110 Schönherr Gy.: Corvin i. m. 210. 111 Uo. 210-212]
