Századok – 2014

TANULMÁNYOK - Neumann Tibor: A gróf és a herceg magánháborúja. (Szapolyai István és Corvin János harca a liptói hercegségért) II/387

SZAPOLYAI ISTVÁN ÉS CORVIN JÁNOS HARCA A LIPTÓI HERCEGSÉGÉRT 393

rint alapvetően arra ment vissza, hogy Mátyás király halála után, 1490 áprilisában Szapolyai úgy vállalta el Ausztria főkapitányságát, ha Corvin megígéri neki, hogy kiadásait és esetleges kárait megtéríti.33 Nehéz megítélni, mennyire volt jogos a nádor követelése, már csak azért is, mert kétségtelenül az interregnum időszakának egyik nagy győztese volt: egyfelől a királyi tanács döntéséből ekkortól volt a kezén az észak-magyarországi harmincadok jelentékeny része, amely haláláig jelentős jövedelemmel ruházta fel.34 Másfelől a királyné, Corvin és az országnagyok más javakat is Szapolyai kezére adtak az Ausztria védelmében felmerülő kiadások — várak erődítése és ellátása, zsoldosok fizetése és kártalanítása — ellentételezéseként, így 17 ezer forint zálogértékben a Corvint illető Kismartont és Fraknót,35 és talán ugyanekkor ismeretlen összegben Ebenfurt várát is, amelyet 1490 júliusában többször is sajátjának mondott.36 Átmenetileg az irányítása alá került Nagyszombat városa is.37 És bár az ausztriai és Sopron megyei várak hamar visszakerültek osztrák kézre, illetve nyilván a kiutalt jövedelmek sem fedezték a főkapitány minden kiadását, Szapolyai ezeket az összegeket bizonyára az általa kezelt harmincadokra terhelte, amelyek kiváltására nem Corvin, hanem Ulászló király és a rendek voltak jogosultak.38 Ennek ellenére bizonyos, hogy Habsburg Miksa római király 1490. nyári előretörése és Bécs visszafoglalása miatt komoly károk érték István grófot: bécsi házát zár alá vették,39 és állítólag befalazott vagy elásott kincseihez sem tudott többé hozzáférni,40 nem beszélve a Bécs elvesztéséért őt okoló kortársak előtti tekintélyvesztésről.41 Akár jogosak voltak azonban Szapolyai követelései, akár

33 1494. júl. 10.: quamvis superiori tempore, post mortem scilicet et decessum condam ... domini Mathie regis ... spectabilis et magnificus dominus Stephanus de Zápolya, tunc comes perpetuus terre Scepusiensis, nunc vero etiam palatinus regni Hungarie predicti onus capitaneatus castri et civitatis Viennensis ceterorumque castrorum in tenutis ducatus Austrie ad singulärem petitionem ipsius domini Iohannis ducis ea lege et sub tali promissione reassumpserit, ut quicquid dampni et expensarum idem dominus Stephanus exinde pateretur, id eidem plenarie solvere et recompensare idem dominus dux teneretur, tandemque idem dominus palatinus ibidem maxima dampna et expensas cum in pecuniis, turn etiam in rebus perpessus fuit, et propterea concepta in ipsum dominum ducem gravi iniuria et dampna sua recuperandi ratione castrum ipsius domini ducis Baymocz vocatum in comitatu Nitriensi habitum ab hominibus eiusdem domini ducis vi abstulerit et alia etiam bona sua impugnare inceperit — DF 244 142.

34 1490. júl. 25.: A Szapolyai család oklevéltára I. Levelek és oklevelek (1458-1526). Közreadja Neumann Tibor. (Magyar Történelmi Emlékek, Okmánytárak.) Bp. 2012 (a továbbiakban: Szapolyai okit. I.) 181-182., aug. 17.: uo. 185., okt. 25.: uo. 186-187. stb.

35 Jajca 71. — Vö. 1490. szept. 5.: Szapolyai okit. I. 186. (Here inn der Eysennstadt).

36 Ebenfurt birtoklásának jogcíme egyelőre nem világos, de két levelének keltezésében is szerepel, hogy a vár a sajátja, 1. 1490. júl. 20., 25.: Szapolyai okit. I. 180-182.

37 1490. ápr. 27.: Szapolyai okit. I. 175.

38 Ennek jele az, hogy Szapolyai 1499. évi végrendeletében említi, hogy a nála lévő harmincadok összegéből korábban már húszezer forintot engedett el, és most ismét tíz-tíz ezret enged el a királynak, illetve a rendeknek. Szapolyai okit. I. 257.

39 1490. aug. 15.: Szapolyai okit. I. 184—185.

40 Erre 1. 1500. júl. 24.: DL 37 156., kivonata: Böhmer, J. F: Regesta Imperii XIV Ausgewählte Regesten des Kaiserreiches unter Maximilian I. 1493-1519. Bd. 1-4. Bearb. von Hermann Wiesflecker. Köln 1990-2004. (a továbbiakban: Reg. Imp.) 10 577. sz.

41 Erre utal Bonfmi egy megjegyzése: Cum Stephanus Sepusiensis ... nihil adhuc memorabile ibi gessisset, multos in timorem adduxerat, ne, sicut ernte Austria, sic nunc per negligentiam Cassovia pelleretur — Bonfmi V/II/88.