Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Feld István: A magánvárak építésének kezdetei a középkori Magyarországon a régészeti források tükrében I. II/351
378 FELD ISTVÁN Végül szólnunk kell a „motte” fogalom gyűjtőnévként való indokolatlan használatáról is. A magyar földhalomvárnak megfelelő modern szakkifejezés ugyanis kifejezetten a jelentősebb mesterséges földfeltöltésre épített, s így logikusan elsősorban faszerkezetű, jellemzően magánföldesúri építményekre vonatkozik. Ilyenek egykori meglétét azonban — az előzőekben említett Szentmihály s talán még Felsőzsolca-Várdomb kivételével — a mai Magyarország területén még nem sikerült hitelt érdemlően kimutatni.157 A külső megjelenésükben motte-jellegű erősségek eddigi régészeti kutatása — a szomszédos osztrák területeken elterjedt ún. Hausbergekhez hasonlóan — általában csak a természetes terep kisebb-nagyobb alakítását, így néhol igen kismértékű feltöltését tudta igazolni, s így ezek megnevezésére is sokkal alkalmasabbnak tűnik a toronyvár fogalma.158 A toronyvárral, lakótoronnyal, donjonnal, mottéval/földhalomvárral kapcsolatos utóbbi fejtegetéseink már jól jelzik, hogy a terminológia kérdései szorosan kapcsolódnak az anyagi kultúra vizsgálata során általánosan alkalmazott kutatási módszer, a tipológia problémájához. Korábban már utaltunk arra, hogy magyarországi kutatásban elterjedt Gerő-féle alaprajzi tipológia kronológiai szempontból nem tekinthető merevnek - csak említenénk itt kidolgozója azon tételét, miszerint az ún. „lakótornyok” és az ún. „belsőtornyos várak” időben párhuzamosan létezhettek egymással.159 Fügedi Erik 1977-ben megfogalmazott kritikája, miszerint nincs „a formák és a kor között feltétlen összefüggés”160 így főképp a cseh Dobroslava Menclovának a mai Szlovákia területén található várakra is alkalmazott, tipológiai rendszerére vonatkoztatható.161 Kétségtelen, e rendszer egyes fogalmai sokszor még korrekt magyar megfelelőkkel sem rendelkeznek, s bár természetesen lehetne kapcsolatot keresni az előzőekben tárgyalt „toronyvár”-fogalom és a csehországi kutatás által a német nyelvű publikációkban is máig használatos olyan megnevezések között, mint „öregtorony-diszpozició” (Bergfrieddisposition) vagy „lakótorony-diszpozició” (Wohnturmdisposition),162 ez azonban véleményünk szerint alkalmatlan lenne bármilyen történeti-funkcionális következtetés levonására. Ugyanez vonatkozik az olyan építészeti megoldásokra is, mint többek között az ún. palástfalas vár 157 L. Felet /.: A motték kérdése i. m. 228., 233. Szlovákia terültén ugyanakkor több mint 40 esetben tételez fel foldhalomvárakat a kutatás, érdemi régészeti adatok azonban ezekről nem kerültek eddig közzétételre: Ruttkay, A. : Mittelalterliche Klein- und Mitteladelssitze i.m. 280-286. 158 A fogalom félreérthető használatára példa Koppány T: A középkori Magyarország i. m. 31-32., Kubinyi A.: Die Rolle der Mittelalterarchäologie i. m. 246., a kérdés bővebb kifejtése példákkal: Feld I.: A motték kérdése i. m. 159 Gerő László'. Magyar várak. Bp. 1968. 17-22., 1. ehhez Feld /.: Gerő László i. m. A tipológiai fogalomrendszer használatának továbbélése: Bordi Zs. L.: 13-14. századi i. m. 116. 160 Fügedi EVár és társadalom i. m. 10. 161 Feld /.: A 13. századi i. m. 12. Menclovára 1. tanulmányunk 17. jegyzetét. E tipológia egyik legutóbbi szlovákiai alkalmazása: Sliuka, M. - Vallasek, A.: Hrady a hrádky i. m. 79-83. 162 L. erre a téma másik jelentős kutatójának a 13. század cseh királyi várakról írott egyik munkáját, melyhez a kötet németországi szerkesztői egy terminológiai glosszárium összeállítását kérték a szerzőtől: Tomás Durdík: Grundlinien des königlichen Burgenbaues in Böhmen im 13. Jahrhundert. In: Burgenbau im 13. Jahrhundert. (Forschungen zu Burgen und Schlössern 7.) München-Berlin 2002. 209-220.
