Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Feld István: A magánvárak építésének kezdetei a középkori Magyarországon a régészeti források tükrében I. II/351
MAGÁNVÁRAK ÉPÍTÉSÉNEK KEZDETEI A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON 361 Arról még ugyanakkor nem fogalmazott meg egyértelmű álláspontot a történeti kutatás, hogy a 13. század végén kibontakozó tartományúri hatalom közvetlenül mennyiben járult hozzá új erősségek emeléséhez - miközben az szinte közhelynek tekinthető, hogy kialakulásában jelentős, szinte meghatározó szerepe volt a magánvárak tömeges építésének. Ugyanakkor kétségtelennek látszik — bár erre közvetlen adatok szintén csak az 1200-as évek végétől állnak rendelkezésünkre —, hogy a várak építésében jelentős szerepet játszott az egyes ún. úri nemzetségek ágainak szétválása, a nemzetségi birtok megosztása, alapvetően az önállósuló családok hatalmi törekvése. Úgy tűnik, alapvetően egy-egy család tekinthető az erősségek építtetőjének, ezért aligha fogadható el az ekkor épült erődítmények „nemzetségi” várként való megnevezése és értelmezése.56 Feltűnő ugyanakkor, hogy az adott birtokos család csak igen ritkán nevezte magát váráról. Ez azonban már egy további, a kronológiától ugyan nem teljesen független, de sokkal inkább a magánerősségek funkciójával kapcsolatos kérdéscsoporthoz vezet bennünket. Funkció Fügedi Erik 1977-ben megjelent monográfiájának egyik alaptétele, miszerint a király által a korai Árpád-kortól emelt ispánsági várak és a 13. századra jellemző, főleg a magánosok által birtokolt „új típusú várak” fontos megkülönböztető eleme, hogy az első esetben alapvetően a várnép, a cives személyében tartozott egy-egy erősséghez. Azaz nem a lakásául szolgáló várföldnek volt elsődlegesjelentősége, míg a második esetben maga a (vár tartozékát képező) birtok volt a fontos, ahol a kialakuló, telke után járadékkal szolgáló jobbágyság élt s így az utóbbinak a várhoz való viszonya csak közvetettnek tekinthető.57 Bár ez az éles elhatárolás, főleg Engel Pál többször idézett modellje alapján, véleményünk szerint még további vizsgálatokat érdemel, kétségtelennek tűnik, hogy a magánosok késő Árpád-kori erősségeinek „üzemeltetése”, azaz építése és fenntartása, lényegesen eltért a korszak királyi és püspöki építményeitől. Ezzel kapcsolatban mindenekelőtt azt kell megvizsgálnunk, milyen céllal, milyen funkció ellátására épültek, épülhettek az eddigi fejtegetéseink során általában tudatosan az általános jelentésűnek szánt „erődítmény, erősség” megnevezéssel illetett objektumok, melyek 13. századon belüli kronológiáját, mint láttuk, csak ritkán tudjuk pontosabban meghatározni. Fügedi Erik,58 Szűcs 56 Fügedi E. \ Vár és társadalom i. m. 50-52. E kérdéshez fontos esettanulmány: Pálmány Béla: A Kacsics-nemzetség várépítő és uradalomszervező törekvése Nógrádban a 13-14. század fordulóján. In: Várak a 13. században. Castrum Bene 1989 i. m. 22-32. A „nemzetségi vár” terminus technicus: Gerevich László: Budapest művészete az Árpád-korban. Budapest története I. Bp. 1973. 397., Albertfalva esetében (erre újabban 1. Terei György: Az albertfalvai vár lokalizálása. Budapest Régiségei 35. [2002] 633-663.), illetve ezt használja Diósgyőr első formája megnevezésére: Czeglédy Ilona: A diósgyőri vár feltárása. Bp. 1988. 9-12. 57 Fügedi E.: Vár és társadalom i. m. 45. 58 Gyakran idézett tézise szerint a földesúr a székhelyeként szolgáló erősségben összpontosuló uralmát a jobbágyok felett a várhoz tartozó uradalom keretében gyakorolja, s így a vár=hatalom: uo. 15., 34., 87.
