Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Pósán László: Vízszabályozás, mocsárlecsapolás és árvízvédelem a középkori Poroszországban II/335
342 PÓSÁN LÁSZLÓ falut szeretne alapítani, ennek megfelelően kell eljárnia.45 Ugyanilyen módon lehetett termővé tenni azt az 53 Hufe 14 Morgen (hold) földterületet is, amit Winrich von Kniprode nagymester (1352-1382) adományozott Hannus Arnold lokátornak, hogy ott egy német (kulmi) jogú falut alapítson. Az oklevél szerint a szóban forgó területet minden oldalról különböző folyóvizek határolták, ezért itt nem is lehetett kérdés a gátak szükségessége („Die erste grenze ist, da der Nogat fällt in das fließ Pewthe; von dannen den Nogat ufzugehende an ein werder, das Michael Kämmerer hat; dasselbe werder umzugehen bis wieder zum Nogath; von dannen fürbaß den Nogat aufzugehen bis an das wasser Pobarse...”).'16 Szintén ezt az eljárást alkalmazták minden olyan esetben, amikor mocsár eladományozásáról volt szó. 1315. november 3-án például Karl von Trier nagymester (1311-1324) Marienwerder (Kwidzyn) térségében egy mocsarat adományozott Peter von Fronza telepítési vállalkozónak, hogy ott új mansusokat alakítson ki és egy falut alapítson.46 47 Heinrich ermlandi püspök 1376-ban és 1377-ben már létező falvak lakóit adományozta meg egy-egy mocsaras területtel, melyek hasznosításához ugyancsak a hollandok által kifejlesztett vízmentesítési módszert kellett alkalmazni.48 A gátak által védett szántóföldekről tudósított Heinrich von Rubenstein marsall 1438. október 14-diki adománylevele is, amelyben Tapiau (Gvardejszk) településen a régi gátak között adományozott 1 Hufe földet.49 Ahogyan az 1352. április 3-diki oklevélben szereplő Damerau falu esetében egy vízelvezető árok (feltehetően gyűjtőcsatorna) határvonalat jelentett egy másik falu földjeivel,50 úgy más falvaknál is előfordult ugyanez. Gurske falu 1346. évi határleírása például a természetes határjelek (folyóvizek, patakok) mellett egy már létező vízelvezető árkot is említett.51 Ez azt jelentette, hogy a szóban forgó esetekben nem egy, hanem két (esetleg több) falu közösségének együttesen kellett gondoskodni a gátakról, árkokról, zsilipekről, mert közös gyűjtőcsatornájuk és védőgátjuk volt. A vízmentesítési, gátépítési munkákban maga a Német Lovagrend is részt vett. Egyrészt a jogi szabályozók alakításával igyekezett e téren hatékony lépéseket tenni. Egy datálatlan, feltehetően a 14/15. század fordulóján kiállított oklevél például úgy rendelkezett, hogy a víz elvezetését akár úgy is meg kell oldani, hogy olyan birtokosok földjén is át kell vezetni az árkokat, ahol egyébként a víz nem jelentene problémát.52 Egy olyan ország esetében, mint a középkori Poroszország, amely számos folyó alsó folyásánál feküdt, az árvízvédelem lényegében általános érdek volt, így — minden jel szerint — a lovagrend a paraszti népesség számára, származástól és jogállástól függetlenül, a kezdetektől kötelezettséggé tette a gátépítést, gátkarbantartást, vízelvezető árkok ásását. Egy 1312. évi oklevél például a Drewenz (Drw^ca) folyónál épített gátról tett emlí46 CDW III. Nr. 56. 46 PUB VI,2. Nr. 593. 47 PUB II. Nr. 138. 48 CDW III. Nr. 10, 43. 49 Regesta II. Nr. 2468. 50 PUB V Nr. 32. 51 PUB IV Nr. 70. 52 CDW III. Nr. 363.
