Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Pósán László: Vízszabályozás, mocsárlecsapolás és árvízvédelem a középkori Poroszországban II/335
336 PÓSÁN LÁSZLÓ la-öböl jóval nagyobb volt, mint ma, egészen Danzigig terjedt. Az öböl itteni részét azonban egy homokpad, egy dűne elzárta az öböl többi részétől, és külön kijárata volt a tengerre.* 6 (A Visztula mai torkolati ágát csak 1894-ben alakították ki a tengerparti nagy dűne átvágásával. A Visztula-öbölbe befolyó folyóágakat zsilipekkel zárták le, így megnövelték az új meder vízhozamát, és hajózhatóvá tették a mesterségesen kialakított folyóágat.)7 A Visztula a középkorban Thorn (Torun) városánál lépett be Poroszország földjére, s mintegy 232 kilométer hosszan folyt keresztül a lovagrendi államon. Thorn mellett a folyó mintegy 35 méterrel van csak a tenger szintje felett, azaz a 19. századi szabályozást megelőzően a több mint 200 kilométeres poroszországi szakaszon az esése alig volt 5-6 méter.8 Az egykori Montau városától (M^towy Wielkie) délre a Visztula két, közel azonos nagyságú ágra vált szét: az egyik észak felé folyt tovább, a másik — amit Nogat-nak neveznek — északkeletre kanyarodott. Az északra tartó ág a tengerparti nagy dűne előtt ismét szétágazott. A kisebb vízhozamú ág nyugatra kanyarodva a Visztula-öböl többi részétől elzárt úgynevezett Danzigilagúnába folyt, onnan pedig a tengerbe. A bővebb vízhozamú úgynevezett Elbingi-ág (Elbingi-Visztula) a dűnénél keletre fordult, s úgy ömlött a Visztula-öbölbe. Az öbölhöz közeledve a Nógat is tovább ágazott: a baloldali, kisebb vízhozamú ágát a középkori forrásokban Jungfrau-nak hívták. Az Alte Nogatnak nevezett „főág” közvetlenül Elbing városánál folyt az öböl vizébe, míg a jobboldali ága a Drausen tóba (Druzno) ömlött, amely a mai kiterjedéséhez képest kb. tízszer nagyobb felületű, de alapvetően alacsony mélységű víztükör volt, ahonnan egy átjáró, átfolyás vezetett a Frisches Haff-ba.9 A folyóágak sokasága által körbezárt vidék így sziget jelleget kapott. Ezt a mocsaras, vizenyős, az árvizek által gyakran elöntött, sok helyen még a tengerszintnél is alacsonyabban fekvő területet a középkori forrásokban Werder-nek (lengyelül: Zulaw) nevezték, és a folyóágakkal szabdalt tájon több Werdert is megkülönböztettek egymástól. A Visztula és a Nógat közötti térség három nagyobb részre, a Nagy(Große), a Kis- (Kleine) és az Elbingi-Werderre (Elbinger) tagolódott, a Visztulától nyugatra pedig az úgynevezett Danzigi-Werder terült el.10 A Visztula -(Wissenschaftliche Beiträge zur Geschichte und Landeskunde Ostmitteleuropa 101) Hamburg 1976. 6.; Stanisiaw Gierszowski: Elbing. Przeszlosc i terazniejszosc. Gdansk 1978. 22-23.; Marian Biskup: Entwicklung des Netzes der altpreußischen Städte bis zur zweiten Hälfte des 17. Jahrhunderts. In: Acta Poloniae Historica LIII (1986) 19. 6 Bernhard Jähnig: Zur Wirtschaftsführung des Deutschen Ordens in Preußen vornehmlich vom 13. bis zum frühe 15. Jahrhundert. In: Zur Wirtschaftsentwicklung des Deutschen Ordens im Mittelalter. (Quellen und Studien zur Geschichte des Deutschen Ordens 38) Hg. Udo Arnold. Marburg 1989. 119. 7 Kuls, W: Grundzüge der Landesnatur i. m. 34. 8 Hans-Jürgen Schuch'. Geschichte und Landschaft. Westpreußischen-Online. http://www.west preußischen-online.de/html/geschichte.html 9 Hugo Bertram: Die physikalische Geschichte des Weichseldeltas. In: Hugo Bertram - Wolfgang La Baume - Otto Kloeppel: Das Weichsel - Nogat Delta. (Quellen und Darstellungen zur Geschichte Westpreußens 11) Danzig 1924. 30-34. 10 Max Toeppen: Historisch-chorographische Bemerkungen über frische Nehrung und den grossen Werder. Neue Preussische Provinzial-Blätter, N.E 1. (1852) 81-105.; Max Toeppen: Beiträge zur Geschichte des Weichseldeltas. Danzig 1894.; Wieslaw Dlugokqcki: Osadnictwo Zulaw w XIII i pocz^tkach XIV wieku. Malbork 1992.; Wieslaw DlugokqckiMierzeja Wislana w XIII-XIV w. (do 1454 r.). Gdansk 1996.
